Hát akkor tegnap tuti volt valami...

szegény babák!
Ma Olivér is átöltözős-rottyal kezdte a napot, úgy zubogott ki hogy az utcai farmerján átütött a cucc
Voltunk reggel a karavánnal a tanácsadóban, 4400 g, 3 hete volt 3750g amikor hazaengedtek a kórházból. A védőnővel kapcsolatban üldözési mániám volt, nincs is semmi vele, nem utál, nagyon kedves volt. Azt hittem ő is bekeményít szülés után mint a másik de nem.
És képzeljétek, kitaláltam hogy fogunk közlekedni, Zéti imádja

nos odafelé menet háztól tanácsadóig tolta az öccsét hűségesen, csak lestem hogy bírja, az én tempómban negyed órára van, nagyon ügyes volt, visszafelé pedig felállt a lábtartóra és kapaszkodott a karfába, nagyon tetszett neki! Meg az utcabeli mamáknak is a látványosság

A babakocsinak nem tudom mennyire tetszett

remélem bírni fogja

Úgyhogy nagyon ügyes volt Zéti, azt leszámítva hogy megcsinálta amire csak rémálmaiban merek gondolni, hogy földre vetette magát a falu legforgalmasabb, legbénább, legnagyobb kereszteződésében

nem tudom mi lelte, egyszer csak fogta magát és levetette a földre, gyorsan felkaptam egy kezénél fogva, másikban a babakocsi mert ugye azt sem hagyhatom a kereszteződés közepén, és úgy egy csuklónál fogva felemeltem Zétit és kihúztam a kereszteződésből ,szerencsére kocsi nem jött, csak egy csapat mama ácsingózott. Meg szerencsére nem buktam ki, ura voltam a helyzetnek és nem csináltam cirkuszt, egy darabig a levegőben tartottam a kezénél fogva mert felhúzta a lábait, nem akarta letenni őket a földre, aztán mikor meguntam elővettem az innivalóját, mikor azt meglátta lerakta a lábait

hú senkinek nem kívánom.
Na megyek gyorsan fürdeni, alszik megint mind a kettő

Anyós elnapolta magát holnapra...

csak nem úszom meg. Az én anyám meg akit szívesen látnék neki esze ágában nincs megkérdezni eljöjjön-e segíteni...

hogy van ez...