szüléstörténet folytatása:
szóval morfein után ébredés, fájásokat újra egyre erősebben érzem, de apu hozza a vacsit, én csak minestrone levest rendeltem, nem voltam éhes pedig egész nap nem ettem semmit. 5-6 kanál leves, kicsit még mindig szédülök a morfeintől, visszadőlök.. nem telik bele 5 perc leves visszaköszön a mellettem elkészített tálban. (morfein egyik nemkívánt mellékhatása). most van kb 20.30. hívjuk szülésznőt hogy felébredtünk, visszakísér minket a szülőszobába, ott megvizsgál, még mindig csak 4-5 centire vagyok nyitva, szóval oxitocinra van szükség. mondja az epidurált, de először én tiltakozom ezellen, valahogy mindig is tartottam attól hogy tűt nyomjanak a gerincembe. de mikor mondja a szülésznő hogy ő adhat gázt is fájdalomcsillapításnak, de higyjem el hogy az oxitocinnál szinte semmit sem ér, kezdek hajlani az epi-re. kifaggatom a mellékhatásokról, aztán rábólintok. (megjegyzem nem bántam meg egyáltalán) szülésznő el, hívja aneszteziológust bekötni az edát. mikor visszaért bekötötte a kanült a kezembe, amibe először fél liter sós vizet vezetett. újra rámtör a reszketés, beszélni alig tudok, fogaim összeverődnek (soha nem éreztem még ehhez hasonlót, remélem nem is fogok). aneszteziológus megjön, én még jobban félek az edától a kontrollálhatatlan remegésem miatt (mi van ha félreszúr emiatt?

), de szerencsére nem volt baj. most van kb 21.30. miután epi bent, hoztak nekem felmelegített takarót, pedig nem éreztem hogy fáztam volna. jobban lettem tőle. doki ellenőrizte az eda hatását, működött, és jött is az oxitocin. szerencsére nem éreztem semmit innentől kezdve a fájásokból, viszont folyamatosan szomjas voltam. kórházban lehetőség van mindenféle szörp és víz ivására, de én narancslevet kívántam de nagyon, szóval apu el, benzinkútra narancsléért. úgy vártam vissza mint a messiást

innentől kezdve vedeltem a narancslét jeges vízzel hígítva. (összesen 4x hánytam innentől kezdve) mégsem mondták egy szóval sem hogy ne igyak. csak annyit hogy próbáljak meg lassabban, és kevesebbet egyszerre. Folyamatos vérnyomásmérés, pulzusom elég magas. Szülésznő próbálkozik akupunktúrával a remegés ellen, úgy néztem ki mint egy sündisznó gondolom én.. fejemben van kb 5 tű, lábfejemen 2-2, és a hasamon 1. de a remegés csak nem múlik. ahogy telik az idő apu kezdi érezni hogy mintha melegebb lenne a kezem. lázmérő popsiba be, először 38.3 lesz az eredmény. hoz a szülésznő lázcsillapítót aminek a hatása az lesz hogy félóra múlva már 39.1 a lázam. akkor kapok antibiotikumot, és jön a szülészorvos, mert Nico pulzusa is egyre magasabb. a normális max 140, de neki már 180 volt

.szóval eddig a fájdalom és a hosszú eltelt idő miatt simán tartottam magam, de most hogy Nico-nak baja is lehet akár emiatt nagyon féltem, és állandóan csak azt kérdezgettem hogy ugye jól van, ugye Ő jól van? még most is könnyek jönnek a szemembe ha visszagondolok, annyira féltettem. szerencsére a válasz mindig igen volt, tehát jól bírta a kicsifiam a megerőltetést. most van kb éjfél. olyan mintha álmodnám az egészet, mintha kívülről látnám a dolgokat.. gondolom kezdtem kimerülni... szülészorvos innentől kezdve vért vesz Nico fejéből félóránként, amivel azt ellenőrzi hogy elég oxigént kap e. eredmény mindig 1 percen belül megvolt, ha egy picit is rosszabbodott volna azonnal vágtak volna. folyamatos vizsgálatok tágulásügyileg, kezdem újra érezni a fájásokat, bár közel sem olyan erősen mint eda nélkül. kb hajnal 1-re tágultam ki a várvavárt 10 centire, ekkor mondta a szülésznő hogy szóljak ha nyomási ingert éreznék. meg kell mondjam olyan igazi erős ingert erre én nem éreztem amit sokan elmondanak, na de mind1 végül a szülésznőnek kell mondania hogy igen ezek a tolófájások. mondja valahogy meg kéne oldani hogy felállok az ágyról hogy a gravitáció segítségével tudjak nyomni (persze ha szeretnék.. ez a kérdés minden vizsgálatnál és fájdalomcsillapításnál elhangzott kivéve amikor vészhelyzet volt akkor nincs választási lehetőség természetesen)nem volt egyszerű felállnom mert tele voltam kanülökkel, kezemből, hátamból és onnan lentről is kanülök álltak ki belőlem (onnan lentről azért mert rátettek a babó fejére egy érzékelő valamit ami tisztább hangot adott a szívveréséről mint a ctg). sikerült felállnom, és jöttek a bíztatások a nyomásra, így próbálkoztam kb 20 percig (most van kb háromnegyed 2) de nagyon gyenge voltam már. visszafeküdtem az ágyra oldalt, és úgy folytatódott a kitolás. végig az egész szülés alatt nagyon csendben vajúdtam, egy kiabálás sem hagyta el a szám, viszont ezt a végén bepótoltam. úgy éreztem ezt egyszerűen már nem bírom, de amikor jöttek újra meg újra a fájások apu tartotta a lábam (később elmondta majdnem kicsúszott jónéhányszor a kezéből.. vicces lett volna ha orrbarugom a szülésznőt...)én meg nyomtam.. 3x egy fájás alatt.. és egyszercsak odanéztem, és megláttam a pici feje tetejét, és akkor jött az extraenergia, és egy nagyon erős nyomásra a feje, egy újabbra a kicsi teste is kicsúszott. és akkor rámtették, és rámnézett és én nem mondom azt hogy az összes fájdalom köddé vált mert nem így van, de amit végig éreztem hogy megéri bebizonyosodott, és csak nevettem, és Mic is, Nico meg csak nézelődött, sírni akkor kezdett el amikor szülésznő megpiszkálta hogy hallja minden ok, azt mondta nem elég erősen panaszkodik szóval hívták a gyerekdokit aki adott neki pici extraoxigént, megvizsgálta de minden ok volt így 5 perc után visszakaptam, és volt első szopi is, és én azóta duplán szerelmes vagyok
szóval csak annyit tudok mondani Tehuti, Bea, és aki még fél a szüléstől hogy túlélhető, és így hogy ilyen hosszú, komplikációkkal tarkított és fájdalmas volt is szép emlék és mindent de tényleg MINDENT megér ez az icipici, édes csomag (a volt vonalzómat idézve)
szép álmokat