Lidike,
Toxémia megállapítása után még egy hétig bent voltál a kórházban?

De azt sem nagyon értem, miért mentél végig a hüvelyi szülés előkészítő rutinján, ha amúgy is császár volt előirányozva.
Ha úgy gondolod, hogy kicsit hosszú vagy, pillants rá a hsz-eimre.
007,
Nekem is megvan a könyv, én sem értem a lelkivilágát azoknak a szülőknek, akik képesek végigmenni a rutinokon.
Nálam meg egyébként már megbukott a dolog az olyanokon, hogy tegyünk kekszet/zizit az asztalra, hogy azokat felszemezgesse. Nagyon szigorú nálunk az evés, nincs zizicsipkedés étkezések között.
Én dícsérek, ha szépen eszik.
Engem nem kapcsol ki a vasalás.

Gyorsan vasalok, angliai éhkoppos éveimben még pénzért is csináltam, de iszony utálom.

Soha nem értettem, hogy lehet tv-zés közben vasalni. Én biztos az első fél percben leégetném a kezemet.
Nekem vannak olyan emlékeim, hogy Budapesten jövünk át az autóval, nagyokat kanyargunk az Erzsébet előtt, a hídon meg bámulom buszon az embereket, miközben Nati szopizik.

Gondolom nem kell említeni, hogy nem én vezetek a családban.
Tudom, mit takar az amnio.
Az amnio során levett 10-20 ml folyadékból izolálják a magzati sejteket, melyet egy médiumban kb két hétig tenyésztenek majd ezt vetik alá genetikai vizsgálatnak, azaz tesztnek. A magzatvíz körülbelül egy-két nap alatt újratermelődik. Az 1% vetélési arány igazából túlzott, mivel az 1:100-hoz arány igazából a magzatvíz folyás aránya a hüvelyen keresztül, ami többnyire nem okoz problémát, nem pedig a vetélésé, aminek az aránya, attól függően, hogy milyen gyakorlattal rendelkezik az orvos és mely periódusban veszik le a mintát, 1:200-400. A kockázat amely vetélést, a magzat elhalását okozhatja, hogy esetlegesen fertőzés lép fel vagy a "lyuk" nem képes regenerálódni. További kockázati tényezőt jelenthet a vércsoport összeférhetetlenség, amelynek elkerüléséhez az rh negatív édesanya ellenszérumot kell, hogy kapjon, hasonlóan mint vetéléskor vagy szüléskor.
Az így nyert eredmény kb 99% eséllyel diagnosztizálja a Down kórt (és egyebeket, de azt nem tudom, milyen eséllyel). NEM 100%-os eredménnyel.
Szoptatás:
Sokan feladják már az elején a szoptatást azzal, hogy "nekem nincs tejem", vagy ez "fáj". Az elején így van és kész.

Ehhez képest nagyon kevesen kérnek valódi segítséget. Nekem is elég küzdelmes volt az eleje, főleg, mivel még a másodiknál is meg kellett küzdenem anyukámmal (teáztatás, éjszakázás, "te is csak 3 hónapos korodig szopiztál") Szakszerű segítség van több kórházban és a szoptatási tanácsadó többnyire még házhoz is megy. Gond ott szokott lenni, hogy a gyerekdokinak nincs rá ideje, a védőnők elsőprő többsége alulképzett, a kórházakban, tisztelet a kivételnek, annyival elintézik, hogy szoptasson anyuka, szoptasson, és az még a jobbik megoldás. A rosszabbik az, amikor sajnálkozva ránéznek anyukára és megkérdezik, hogy akkor hozzák-e a tápszert.
Emellett én is ismerek olyant, aki minden általam ismert praktikát bevetett és nem ment. Ez van, el kell fogadni, a tápszer nem bűn, hanem a második legjobb megoldás.
Én olyankor tudok kiakadni, amikor a gyerek teázik, éjszaka "alvásra szoktatják", tartják a három órát, hiába üvölt, azután közlik, hogy ők milyen szerencsétlenek, mert mindent megtesznek a gyerekért, és mégsem elég a tejük. Ezt tényleg utálom. Akkor inkább vállalja fel, hogy ő nem akar szoptatni és kész, azzal már megint nincs bajom.

Csak a képmutatással.
A kampányolást, a csak akkor vagy jó anya, ha azt teszed amit mi mondunk dolgot én is rühellem.
Az első hetekben szerintem semmi élvezetes nincs a szoptatásban.
