Na, végre ide is eljutok. Eléggé le vagyok foglalva mostanság, de azért olvastam. Sőőőőőt, olyan képeket láttam. Egyszerűen tüneményesek ezek a csöppök és nagyobbak, ahogyan szeretik egymást. Annyira szépségesek, hogy már nem is találok szavakat.
Ádi, Máté, Bence - képek is elragadóak. Bercó mindegyik képet megnézte, mindenkire mosolygott.
Mónikám, ölellek! Gyere csak!!! Szólj, ha bármiben segíthetünk.
Vindo! Ez igen!!!!!! Nem semmi munkát végeztél akkor, Te Lány! Kötelező tananyag lettél??
Panndi! Hol van Fruzsi????
Regi, mindjárt költözhettek! Nagyon jó!!! Csodás lesz a kis fészketek.
Mi meg ma zenebölcsiben voltunk. Nagyon jó volt ismét. Bercó is nagyon élvezte. Ráadásul vezettem is. Teljesen egyedül, apa irtó izgatott volt. Elmentünk Vicuskáékért, onnan ő vezetett, de a z.bölcsiből már én. Hazavittük a csajokat, majd egyedül, az alvó Bercóval jöttem haza. Tudom, nem nagy szó ez, legalábbis annak, aki már régóta vezet, de én még mazsola vagyok. Apának állandóan jeleznem kellett, hogy hol vagyunk, mi történt, stb. Én meg úgy gondolom, hogy ez a legjobb lecke, legjobb gyakorlás, ha egyedül megyek. Bár már az is nagy szó, hogy el merek indulni szerintem. Ha aggódok, akkor nem is magam miatt, hanem a gyerek, gyerekek miatt. Tény, hogy egyre jobban élvezem.







































