Először rólunk

(ez hamarabb megvan, mint a válaszok).
Szóval a tegnapi nap a következő módon nézett ki.
Először beszereztem az AFP eredményét. Értsd: az asszisztens felírta egy papírra, amit a telefonon keresztül lediktáltak neki múltkor. Tehát semmi hivatalos eredményem nincs. (Abszurd esetben még az is előfordulhat, hogy egy ugyanilyen nevű másvalakié az értékek, nem is az enyém...)
Aztán szépen elkocogtam várni. Általában nem szokott gondot okozni, de most kicsit nehezebben esett. Egyrészt mert hiába voltam ott kb. fél órával korábban nem mentem vele semmire, másrészt pedig az új telefonomat csesztettem. (A hétvégén sajnos muszáj volt újat venni, teljesen bekrepált a régi.

Úgy tűnik tényleg nem arra tervezték őket, hogy a gyerek buborékfújójában tocsogjanak...)
Amikor végre a dokihoz kerültem, akkor széles mosollyal fogadott és megkérdezte, hogy: "na, mit szeretne, mi legyen?"
Anyád...

Alapból nem lenne problémám ezzel, csak neki fogalma sem lehetett róla, hogy mit beszéltem a saját dokimmal ezügyben (őszintén szólva semmit

, de mindenről tud), másrészt pedig azt sem tudhatja, hogy én miről, mennyire vagyok tájékozott illetve, hogy mennyire parázom.
Mielőtt válaszoltam volna azért ő is elmondta a kötelezőt, de cseles volt, mert konkrétan semmilyen álláspontra nem helyezkedett, egyáltalán nem befolyásolt, csak ott hagyta a kérdőjelet a levegőben. (Aztán amikor meghallgata a válaszomat és az okfejtésemet megkérdezte, hogy mit dolgozom. Először nem értettem, hogy mit akar (

), aztán végülis kiderült, hogy a határozott véleményalkotásom miatt kérdi.

)
Aztán az orrom alá nyomta az eztmegeztolvassaelmajdkitöltvehozza papírokat. Amikor rákérdeztem, hogy mit javasolt volna azt mondta, hogy őszintén szólva más amikor másról van szó, meg más, amikor az ember saját bőréről. Saját bevallása szerint ő is az amnio mellett lett volna (Ez most vagy így van, vagy nem...)
Holnap délben kell visszamennem. Ha probléma van, akkor 2 héten belül telefonálnak, ha minden rendben, akkor pedig 1 hónap múlva várnak vissza sok szeretettel.
Még annyit mondott, hogy már most kezdhetek szedni MagneB6-ot. (Már csak azt nem tudom, hogy kétszer vagy háromszor egyet mondott.

)
Az imént beszéltem Apával. Anélkül, hogy korábban szóba került volna, azt mondta, hogy holnapra szabit vesz ki és elkísér. Nem valószínű, hogy bejön velem (nem is tudom, hogy belehet-e), de velem jön. Tökre örülök neki.

Nem lettem volna elveszve, meg bepánikolva egyedül se, de jól esik. Apa nem az a szívemet a tenyerén hordó típus, de ha szükség van rá, akkor mindig ott van.
A következő 3 napban Manó anyáméknál lesz, utána már én leszek vele itthon. Apa lemondta(?) a hétvégi melóját és majd meglátja, hogy hogy alakul a jövő hét, nincs kizárva, hogy hogy sikerül pár nap szabit kivennie. Építeni nem építek rá, de ha így lesz, akkor nagyon fogok neki örülni.
