Vera! Köszönöm a bíztatást, lehet h tényleg jobb lenne ha kiírnám magamból a dolgokat. Aki pedig nem akarja a nyavalyáimat hallgatni, az most hpppszláááá nagyot ugorjon, mert egy nagyobb regény következik! Előre is elnézést! (lehet csinálok már egy blogot magamnak).
Az első és legfontosabb, h a nővéremnek ma volt a laparoszkópiás műtétje. Ami olyan szempontból végül jól sikerült (az előző hsz-nál még nem tudtam), h endometriózist találtak nála. Ami persze nem jó, de olyan szempontból mégis, h most már meg van az oka annak, h miért nem sikerült náluk a baba. Ezt most elvileg helyrehozták, már hívott és ugyan gyenge volt a hangja, de azért éreztem, h kicsit olyan "megkönnyebbült" is. Sztem rosszabb lett volna ha semmit sem találnak, mert akkor csak a találgatás menne h akkor miért nem jön nekik össze a baba. Ráadásul, ami nagyon nehéz lehet nekik lelkiekben, h az én pocakommal minden nap találkoznak szinte, mert mi ikerházban élünk velük. Ők az egyik felén mi a másikon. Ők korábban kezdtek el próbálkozni mint mi, kb. 1 évvel, és nekünk szinte azonnal sikerült. Nem tudom az élet miért így rendezi a dolgokat. De nagyon remélem, h most már mielőbb sikerül nekik a babaproject és nem csak keresztszülők lesznek, hanem remélhetőleg az idén még apuka és anyuka is! Nekem is nagyon nehéz, mert nekem a nővérem az akivel mindent megosztok és számíthatok rá bármikor, bármiben. És az hogy nem felhőtlenül tud a boldogságomnak és a bennem növekvő kis életnek örülni, hát azt nagyon nehéz elviselni. De teljesen megértem őt! Nekem is nagyon nehéz lenne fordított helyzetben. Persze örül, és támogat és amikor pl. a pozitív Hbsag-t rámondták a fejemre, akkor is ő volt az aki józanul és nagyon gyorsan keresett nekem egy nagyon komolyan elismert hepatológus szakorvosnőt (aki végül kiderítette, hogy nem is vagyok hepatitisszel fertőzött). Én csak sírdogáltam a kanapén, h ez hogy történhetett meg velem. Ha ő nincs én ma is abban a hiszemben vok hogy HBsagm van. És épp ma van a születésnapja is. Pezsgő helyett csövek, katéter, injekció!
Lenne még egy csomó hivatalos ügyes intézni valóm, de előbb sorrendet kellene állítani h melyik a legfontosabb, melyikkel kezdjem és folytassam. Állandóan csak meghatalmazásokat gyártok a férjem nevében, mert 1 nap szabit sem tud kivenni, és jövök-megyek intézkedek. A korábbi biztosító jól elcseszte a dolgokat, hiába mondtam fel a kgfb-t a totálkárosra tört autónkra, kiküldte a csekket, meg felszólítást, meg kötvényt. Most kezdhetem újra velük a harcot, h felmondtam és nem fizetek. És holnap reggel megint az okmányirodában kezdem a napot, mert sikerült eladni a roncsot és mennénk átíratni (ami persze jó h eladtuk, csak már az agyamra megy a sok sorbanállás, meg okmányirodai üi).
Megjött a szabálysértési büntetés is a baleset miatt, 30ezer forintra meg 5 pontra büntették a páromat és ezt most 30 napon belül kell befizetni. Ilyen hülyeséget írtak a levélben: úgy érzik ez arányos avval amilyen szab.sértést elkövetett és h megfelelő a mértéke ahhoz h visszatartó erő legyen, h a későbbiekben ne okozzon közúti balesetet (persze direkt csúszott meg az úton és törte teljesen össze az autót meg egy másikat is, az ember ilyeneket hobbiból csinál

).
Nem tudom elérni a bérszámfejtőnket, h ugyan mondja már meg, h ő most akkor a táppénzen kívül intéz-e még egyáltalán vmit, pl. TGYÁS-t, mert ha nem akkor azt nekem kell, de mielőbb. Én egy nagyon pici cégnél dolgozom és nem TB kifizető hely, de felajánlotta h elintézi nekem ezeket a dolgokat, mert egyébként is kell hozzájuk kiállítani vmi igazolást - gondolom munkáltatóit - és majd ő úgyis megy a TB-be. Szerintem még nem is volt.... viszont ilyen formán nem tudom mikor kapom majd meg a táppénzemet ami arra sem lesz elég h éhen haljunk, de azért baromi jól jönne már.
Babám semmi jelét nem adja annak h ki akarna bújni. Ami nem baj persze, mert van még időnk. Mondjuk a betöltött 40 + 2 hét az már nekem is tűréshatáron kívül van, pedig tegnap azt mondta a doki, h ha nincs indok akkor nem indít, mindenben a természetesség híve. Edát nem kérek, az anesztest külön kellene felkérni és fizetni neki, azért h ott van. Egyébként meg lehet h el sem tudna vállalni már (állítólag korábban kellett volna jeleznem ha akarom). NST-m szinte mérhetetlen volt. Egy két kisebb ugribugrin kívül semmit nem produkált a gyerecském. Méhösszehúzódásom egyszer ment 40 felé, de inkább 20 alatt volt végig. Bezzeg mikor kiültünk a váróba. Olyan diszkóláz jött a fiamra, h a váróban ülők is csak a nem gyengén hullámzó pocakomat figyelgették. Ami viszont pozitív, h a látogatási tilalom nem tűnik olyan nagyon szigorúnak, szülésre jöhet Kispapa + szülésznő barátnőm is. Mondta is a doki h, az együttszülés nem minősül látogatásnak.
Szal minden negatívumnak vannak pozitívumai is a fenti sirámaimból, csak most nagyon fáradtnak és magányosnak érzem magam ahhoz, h intézkedjek és minden ügyintézős dolog végre lezáruljon.
Ma összepakolom végre a bőröndömet, hátha attól jobban érzem magam! És holnap megpróbálok friss fejjel az ügyintézős dolgaimnak is véget vetni.
Hoppppáááá. Jujj ez nagyon fájt! Lányok! Jobb oldalt nagyon nyillal, szúr és fáj a pocóm.... De ez nem rúgás... vajon mi????
