Kitartás, javulni fog a heylzet, nálunk kb. 2,5-3 hónapja kari előtt volt mélypont, Blankus elfeküdt a bolt közepén és úgy hisztizett, mert a legutolsó gyermek kocsi kellett neki, ez nem viselt volna meg annyira, de mindenki úgy bámult rám, hogy ilyen egy anya, még ezt sem tudja lekezelni
Aztán büntiben voltak, nem vittem őket szinte sehová... elmagyaráztam, hogy így nem lehet viselkedni.
És lőn csoda, most úgy megyek velük a hiperben, hogy sétálnak a kocsi mellett és ha azt mondom gyere ide, tedd le stb. szót fogadnak, igaz közben 3 hónappal nagyobbak lettek, de megértik, vagy ez vagy itthon vagyunk
Ja és most mindenki dícsér, hogy milyen rendesek, ha-ha-ha, itthon nem látják őket
Szóval lesz jobb is
Ahol ennyi gyerek van, ott vita is van sajnos (mindenki ingerült, fáradt), de meg kell beszélni, és javítani a helyzeten, másképp nem megy.
Sajnos igaz a mondás, hogy egy jó házasságért sokat kell "dolgozni".
Pszihomókus jó 5let.
Lili!
Rengeteg apró jel, de hosszú lenne leírni, először a gyerkőcökön vettem észre, hogy másképp viszonyulnak hozzá...
A legfőbb gond velük, hogy az elején mindegyik mézes-mázos, "mindent" megígér, aztán elkanászodnak és a végén még neked kell elnézést kérni, hogy rábízod a gyereket.
Ami még rossz volt, hogy én itthon voltam és így ráláttam, mit csinál (vagy mit nem).
A másik, hogy ha nem ismered, akkor hamar megjárhatod, mert akár egyik napról a másikra simán otthagy egy jobb melóért (a mienk olaszo-ba ment, az elsőt meg a pasija verte meg(kórházba került), a harmadikat már én küldtem el
Binyek!
Akkor nagy mázlid van, ha ráér és Pestre költözik add meg a számát!
Üdv: Dóri













[/img]











