Testvérféltékenység: hát, igazi tapasztalatom nincs... Mesi 18 hónapos volt, amikor Zaza született, de ő egy tündér, imádta a babát, igyekezett már olyan pici korában is olyan jól viselkedni, ahogy tőle telik, nem zavarni a picit, de szeretgetni időnként... na, ami befigyelt, hogy visszaszokott a cicire... és még egy évig nyomta... ez van

Most kicsit jobban tartok a helyzettől, nem Mesi miatt, mert ő maradt olyan, amilyen volt, egy tündér, este puszit ad Sacinak is, kérdezgeti, hogy hogy van, biztos nagy segítségem lesz... Zaza, nos, ő nehezen viseli a változásokat. Most is lent legózik a régi szobájában, az újat nem használja... őt nagyon nehéz kizökkenteni a megszokott kerékvágásból, és az mindig trauma neki

meglátjuk. Nekem az a véleményem, hogy nagyon sok múlik a gyerek természetén, illetve azon, hogy van neki az új helyzet "tálalva". Ha kicsit is érzi, hogy lelkiismeret furdalásunk van, mert rá kevesebb idő jut, stb... akkor abban a pillanatban kihasználja.
Ja, és nem szoktam emlegetni Sacit Zazának, hagyom, hogy ő hozza fel... előfordul, nem gyakran, de így olyan ütemben készül rá, ahogy neki kényelmes... (érzem rajta, hogy kezd nagyon ideges lenni, fél éjszaka, pedig nem szokott, és át akart jönni aludni, ilyenkor megnyugtatom, de nem engedem már közénk...).
Hú, Enikő, mindenki most szül?! nemá' én nyugis szülést szeretnék, olyat, amikor üres a szülészet és a gyerekágyas osztály...

tudom, ne is álmodjak
Mágnes: sajnálom az anyós problémát, de azt hiszem, teljesen igaza van Katuskának, majd megtudja... láttam/látok magányos öregeket, akikhez a kutya sem néz be, nem véletlenül...
Batkata
Peni: nekem is dolgozik még Anyu, nem is tudom, hány éve van még nyugdíjig... nem 1-2, az biztos... most iskolázták be január - márciusra... de igazából én azt kértem, hogy a megfázós, vírusos időszakban minimális legyen a látogatások száma... csak, ami nagyon kell. Aztán majd meglátjuk, hogy alakul.
Anyós nyugdíjas, ő sem jön, pont emiatt...