Rugó alszik, Gábor meg elment Db-be mindenféle ügyben. Jobb is, mert teljesen ideggyenge volt egész nap, nem értem, mi volt vele

Ilyenkor mindig olyan bűnbánóan szokott hazajönni

Ahogy elintézi a teendőket lenyugszik (vásárlás, gázártámogatás feladása, cipő ügyében reklamáció, posta, bank, internet-szolgáltató váltás... MOndjuk elég sok ez így együtt.).
Beszélgettünk reggel, hogy elmegyünk bevásárolni. Eldönöttük, hová megyünk, összeírtam a vennivalókat. MIre elkészültünk, Rugó már elkezdett ásítani, de hát ilyenkor még egy-másfél órára elvihető bárhová. Én felöltözök, Rugóra adom a sapkát, erre Gábor elkezdi felsorolni, hová is megyünk majd: posta, bank, Deichmann, stb... Hát lettem olyan ideges. Egy álmos gyerekkel... Végül is levetkőztettem, és mi nem is mentünk sehová. Na, itt kezdődött az ideggyenge állapot.
Akartam írni a karácsonyról is egy élménybeszámolót.
Szóval most Gáboréknál aludtunk, és azt leszámítva, hogy félóránként kellett szólnom, hogy nem tömjék a gyereket állandóan valamilyen kajával, a rokonokkal nem volt gond. De komolyan, a főétkezések előtt egy órával a kezébe nyomnak egy zacskó ricát vagy mit tudom én... De mindig eltették, ha szóltam

Ami zavaró viszont a házban, az a fűtés. Legtöbbször a kazánt nem rakják meg eléggé (ha meg megrakják, akkor 26 fok felett van), így sokszor kisebb kályhák és masinák működnek. Állandóan parázok, hogy Rugó megfog egyet, vagy eldől, és megégeti magát. Éjszaka meg lehűl sokszor. Brrr.
Rugó viszont teljesen megzavarodott, és nem volt hajlandó aludni sehogyan sem, nem találta a helyét. Esténként 11-ig vagy éjfélig randalírozott, a déli alvást kitolta este négyig-ötig, és akkor csak autóban, szoptatással vagy levegőztetés közben sikerült elaltatni több órás küzdelem után
(Tegnap hazajöttünk, fél tízkor már aludt, reggel fél kilenckor kelt, egykor meg le lehetett tenni.)
A karácsonyozásokat túléltük, nem volt nagy vendégjárás szerencsére. A nagyobbik bátyámékkal találkoztunk, de az nagyon jó volt, mert Rugó hajkurászta Hangát, az meg menekült előle (pedig fél fejjel és kb. másfél kilóval nehezebb). Mikor meglátta, akkor meg tíz percet kacarászott és mutogatott rá

Más babáknak nem szokott így örülni.
Ami jó volt még, az a kirándulás, ami tulajdonképpen annyi volt, hogy kisétáltunk Gáboréknál a ház mögötti erdőben a hegyre. Hú, hát kimelegedtünk, mire Rugót oda felcipeltük

De a tetőn már tetszett Rugónak is, akkor még sétálgatott is mellettünk. Igaz, a kesztyűjét eldobálta itt is, mindig vissza kellett szaladni érte. Nagyon jó érzés volt már egy kicsit sétálgatni hármasban
Na, ennyit akartam még leírni, de tegnap óta nem sikerült.