Sziasztok Csajok

Nem tűntem ám el
Csak tegnap ment a meló ezerrel: reggeltől munkaidő végéig dumáltam (ebben jó vagyok

), az utódomat készítettem fel. Aztán körbeszaladtam a dolgozóm környékén található hobbiboltokat (van egy pár...), majd elrobogtunk Apussal vásárolni... na, megállapítottuk, hogy kinőttünk ezekből a hipermarketekből rendesen

sem türelmünk nem volt hozzá, sem a választék nem kábított el

szóval nagy nehezen beszereztük a szükséges dolgokat... 1/2 10-re értünk haza

akkor már tiszta hiszti volt mindkettőnk, és alig láttunk ki a fejünkből... hazaúton az M0-án volt egy baleset, ami miatt lassan haladtunk olyan 5 km-n át.
Járt itt a Mikulás éjszaka, a gyerekeknek hozott ajándékot.
Erzsébet: na, vasárnap este megnézem még ezt a Télanyus képet, hogy megismerjelek hétfőn
Kórházi tapasztalat: nekem is az a véleményem, hogy nagyban függ az egyéni érzékenységtől, és a hozzáállástól. Az utóbbi években sajna egészen sok kórházat megjártam, volt, ahol Apus hozott be lefolyótisztítót, mert hetek óta el volt dugulva a csap, de senki sem érezte magát kompetensnek a megjavítására... de mindet ki lehetett bírni
Mérlegelés: Mesit heti egyszer mértem, Zalánt a védőnő havonta, majd még ennél is ritkábban... szerintem, ha attól nyugodt valaki, hogy mér, akkor legyen, de abszolút nem érzem elengedhetetlennek.
Kata: köszi az infókat, akkor lehet, hogy veszek egy sudocream-et, mert azt láttam a pakitában, csak hogy tudjak vinni a kórházba...
Ma haladunk a házzal: Apus és Apukám éppen burkolnak odafent, zajlik a munka... reggel én elpakoltam (ruhák, szárítók), a gyerekekkel feldíszítettük az ablakokat olyan zselés ablakmatricákkal a nappaliban, most elegem lett Zaza egész napos hisztijéből (ami több napja tart, sőt, hete, vagy amióta megszületett?!

), ezért beraktam nekik a Pampalinit, addig is csendben vannak

most erre van szükségem... úgy érzem, ledőlök most egy kicsit

és akkor még a fele termésetekre sem reagáltam
