Hű lányok, annyit írtatok, hogy az elolvasás is jó hosszú iőbe telt.
Úgyhogy én is ráteszek egy lapáttal...
Néhány reagálás a teljesség igénye nélkül:
Köszi a jókívánságokat, a pörgéssel meg az a baj, ha nem csinálom, borul az életünk, muszáj menni, mert nincs más választás...
Segítség nuku, csak akkor jutunk eszébe a segítségre alkalmas rokonoknak, amikor nekünk kellene segíteni... Így tehát csak magunkra számíthatunk...
Katuska!
Tessen vigyázni magára!!!
Vicky: nem attól vagy jó anya, hogy mennyit szoptatsz, ha lesz tejed lesz, ha nem, akkor meg nem. Egy dolog biztos: parázni ezen nem szabad: minél többet parázol, annál kisebb az esélye, hogy lesz elegendő tejed.
Alex meg csodás, nagyon kis helyes!
Nekem úgy tűnik, nagy az összhang köztetek!
Hüvelykúp: nekem is írt fel dokinéni, s énnekem is elég nagy tornamutatvány felteni. Azt javasolta, próbáljam meg oldalról, hátulról, alulról...
Hát vizuális típus vagyok, de nekem még így sem jön össze, de majd még kipróbálom ma este. Holnap beszámolok...
Fránya dolog ez a baci, igazándiból nehezen tudok megszabadulni tőle...
A dokinéni meg azt mondta, csak olyan tablettás gyógyszart tud felírni, ami árt Pötyinek...
Kata! A bútorszállító eszméletlen! Én is néha kiakadok a futároktól, DVD-ket szoktam rendelni, s oda van írva a szállítólevélre, hogy telefonáljanak, mielőtt érkeznek, hogy tudjak felkészülni (itthon legyek, legyen elég pénzem, megfelelő címletekben, bla-bla-bla...).
Megérkezéskor ha nem találnak itthon, akkor fel vannak háborodva, de mikor végre át tudják adni a küldeményt, akkor hótbunkón közlik, ja azt a közlemény rovatot nem olvasták el...
Málnalevél: még én sem hallottam ezt, s szerintem is egy csomó dologra akkora hülyeséget modnanak a védőnők, hogy potyog a vakolat...
Ma voltam doktor néninél, méhszáj zárt, gyerek rendben, még mindig nem fordult be.
"Apró" hírek a császárról:
- tutira nem várhatom meg, amíg beindul a szülés, mert az előző szülésemkor hegszétválás miatt majdnem ottmaradtam (dokinénim szerint sokkal nagyobb a kockázat, ha beindul a szülés, mert akkor ismét repedhet a méhem, s ha a hasüregből kell eltávolítani/kiszedni bármit, az neccesebb, mint 1-2 nappal hamarabb kiszedni Pötyikét...)
Így aztán lehet, hogy azt fogom írni: kedveseim, jan. 13-án 10 órakor szülök. Ez így azért nem annyira varázsos, asszem...
- 3 orvos fog műteni, azt még nem tudom, altatnak-e avagy sem, ezt holnap megkérdem - azt mondták, nagyműtétnek számít az akció
- mivel elég vastag a hasfalam (=háj

), a sebgyógyulás is macerásabb, ezért a gyorsabb tisztulás és a gyulladás elkerülése végett cső fog kilógni a pocimból - kb 2 napig. Ujjé! A hajnali lázmérőzés, a popsi-szurik és az egyéb macerák mellé már csak ez a cső hiányzott + a katéter...
További necces kérdések az ügyben:
- a kórházban nincsen csecsemőosztály, 24 órás baba-mama szobák vannak. - nos akkor én hogyan fogom ellátni a babámat?!
- ha nem akarok a többiekkel együtt lenni, akkor igényelhetek alapítványi szobát, napi tarifával, ölég borsos áron vagy megadják azt a lehetőséget, hogy nyugodtan tudjam tölteni az első napokat?
- ha nem mozdulhatok, mert mondjuk epidurális érzéstelenítést alkalmaztak, akkor ki fogja megfőzni a laktoherb teámat, s ki látja el Pötyikét?!
- ha nem tudok laktoherb teát inni, akkor hogy lesz tejem, merhogy ugye a császár miatt nincs rögtön tejcsi, csak kb. a 3-4. naptól?!
Szóval vannak itt még kérdések jócskán... De a jövő héten bemegyek a doktor nénihez, akkor ügyelni fog, s az osztályon megbeszélünk mindent...
BKV: no comment. Én csak azzal tudok köz-löködni, a legviccesebb az volt, hogy pénteken este fél kilenc körül a 7-es buszon elémszökkent egy öreg néni, valamint egy fiatalabb nő (kb. 50 évesnek saccoltam), s a sűrű felémpillogtatások után elkezdtek arról beszélni, hogy a mai fiatalok nem tudnak gyereket nevelni, meg hogy nem tudják, mi az illem.
Szerencséjük, hogy ahhoz túl fáradt voltam, hogy felvegyem a "harcot".
Azt szeretem a legjobban, amikor marha udvariasan át akarják adni a helyet, mikor ők már leszállnának, előtte azonban meg nem mozdulnának.
De hát így már nincs szükségük a helyre, gálánsan lemondanak a javamra...
Na ilyenkor szokott Murphy befigyelni: ált. én is abban a megállóban szállok le, ahol ők. Ilyenkor ugye kedvesen és nagyvonalúan közlik, üljek csak le nyugodtan, na erre én is kedvesen közöm: erre a fél megállónyi útra minek csüccsenjek le?
Ilyenkor kissé zavarban vannak, de a lelkiismeretük hamar megnyugszik... Huh, ilyenkor nagyon felmérgelődök...
Viszont: tényleg vannak pozitív példák is, de azokat mindig fel kellene írni a naptába.
Na megyek, elteszem magam holnapra.
Jó éjt!
batkata
