Sziasztok lányok!
Először is:
Vicky!!! Gratulálok Alex babócához!!!
Én nem könnyeztem meg
(tudom, hogy ez nagyon disznó dolog), csak nagyon nagyon örültem neki!!! Olyan meghatóak a képek, nagyon kis helyes pasi, az utolsó képen meg! Vicky! Gyönyörű vagy! Ha lesz erő és energia, várjuk a beszámolót.
Nagy ölelés nektek!!!
S mekkora babóca!
Hú lányok! Mindjárt mi jövünk!
Katuska!
Tetszik a dió, de én most nem fogok nekiállni, az adventi koszorúm is a tavalyi, csak a gyertyákat frissítettem fel.
A mennyezet nagyon tutkó!!! Tetszik!
4D-s UH: hát lányok lemaradtam

, úgyhogy nem is kértem új időpontot, ekkora babócánál már nem is lehet jó képeket csinálni...
Az ok: Julcsi csütörtök estére belázasodott, s inkább hőemelkedés volt, mint láz. Ez azonban elég volt ahhoz, hogy pénteken kettecskén legyünk otthon, délelőtt orvos, utána főzés, meg minden szir-szar. Egy kis futó vírus, délutánra semmi baja nem volt.
Azt terveztem korábban, hogy majd ezen a pénteken előbb elmegyek a gyerekekért (mondjuk ebéd után elhozom őket), aztán itthonról indulunk a Moszkva térre, s ott találkozunk apával, majd négyesben megkukkoljuk Pötyikét. Na most ebben a felállásban már nem volt egyszerű megoldani a dolgot, mert Apának nem erőssége a pontosság, s ő hozta Marcit az iskolából (ami azt jelenti, hogy ismét sokat tud beszélgetni a portás nénivel)
Apa azt akarta, menjek el egyedül, ha ők hazaérnek. (Ja, 5 órára volt időpontom, de ők 6-ra értek haza... Bassza meg, hogy értem volna oda 5-re, ha ők 6-re érnek haza?! A legjobb esetben is 7-re értem volna oda. Nem beszélve arról, hogy az egész pocakosságot úgy csináltqam végig, hogy egyetlen vizsgálaton sem volt, szerintem nem is tudja, hova kell jönnie a kórházba...

)
Úgyhogy ennyit a szülinapi-névnapi ajándékomról...
Ráadásul Marci a szülinapom reggelén olyan pimasz volt, hogy azóta sem tudtam kiheverni az egész vitát... Utána teljesen begörcsölt a hasam, s elegem volt az egész világból.
Készülődés: egyszerűen nincs időm és ami rosszabb, lelkierőm megcsinálni semmit, mire elkezdem, indulni kell, mire hazaérek annyira fáradt vagyok, hogy mozdulni sem tudok.
Úgy tűnik a készülődés mégis rám fog maradni, még se kiságy, se semmi, elegem van az egészből, tegnap reggel azt mondtam magamnak, én kiszállok az egészből, elvonulok, mindenki csináljon az, amit akar. Ma is a főzésből, mosásból, a leckék ellenőrzéséből, adventiezésből állt a napom, a szobánkba be sem jutottam, hogy tudjak előkészülni az átrendezésre.
Holnap viszem Julit DIFER-mérésre, délre, mert már csak ez az időpont volt! Abszolút nem vágja keresztbe a napomat

, 13-ig mérés lesz, majd utána beviszem az oviba, de semmi értelme annak, hogy hazajöjjek, mert mire hazaérek, addigra indulhatok vissza. Tehát valahol elleszek addig. Valószínűleg képeslapokat fogok írni (keresek egy nyugis kávéházat valahol és feladom a postán...
Aztán 16:30-ra hittanra megyünk, közben elhozom Marcit.
Üzenő aláírás, vacsora készítés, bla-bla-bla. Hazajön apa, ő is fáradt, nem látom rajta, hogy örülne, csak azt, hullafáradt.
Kedden délelőtt ismét nyílt nap lesz, most az alsósoknak, majd utána megyek a doktornénihez a kórházba.
A munkahelyre is be kellene menni, mert az utódomnak segíteni kellene, meg el kellene hozni a cuccaimat, még van 1-2 karácsonyi ajándék, amiért el kellene mennem...
Szóval ELEGEM VAN! Ráadásul a két ünnep között valószínűleg megint ingázni fogunk a rokonok között, ha meg a gyerekek mennek az urammal, akkor megint egyedül leszek, "sok" segítségem lesz...
Az apukám meg azon gondokodik, hogy lehet, hogy feljön, de tudom, hogy annyira lusta, hogy meg sem fog mozdulni... Úgyhogy megint mi fogunk lemenni (ahogy 1995 óta mindig én megyek). De lassan ott tartok, hogy tripla adag "leszarom" tablettát veszek be, s nem fog senki sem érdekelni...
Ráadásul az utóbbi időben egyre többször jut eszembe az anyukám, annyira hiányzik!!!
Bocsánat, hogy így kifakadtam, de annyira egyedül érzem magam, annyira belefáradtam a sok rohanásba, hogy legszívesebben egész nap az ágyban lennék, s nem akarok magam körül tudni senkit. Nem akarok senkihez sem szólni, hagyjanak békén...
Most nagyon sok dolog összejött...
