Rana,
kis (részben) pesszimistánk!
szerintem tudod a sztorim. Nekem sem pottyant az ölembe Bogi.
'96 óta ismertem a voltférjem. 6 - 7 évig próbálkoztunk és nem jött össze.
Közben kiköltöztünk - egy családi összeveszés következtében - a városból egy olyyan helyre ahol még vezetékes víz is csak a kútból volt, fával illetve vegyeskazánnal fűtöttünk és a ház a dombtetőn volt, egerek voltak a házban, az erdőn /mezőn rókák száguldottak néha keresztül.
Szóval tél idején, hóban - sárban hajnalban és korai sötétedésben jártam dolgozni.Szomszéd csak egy volt. Egy idősebb hölgy. Senki más. Volt, hogy egyedül kellett otthon lennem, mert a férjem épp éjszakás volt, én meg délutános. Vagy volt olyan is amikor ő 3 műszakba, én meg 2 műszakba jártam dolgozni. 1 évet adtam magamnak. (annyit szándékoztam ott kint a semmiben lakni.) A faluban - a domb és az út másik felén - kisebbségiek laktak. Gondolhatod milyen leányálom volt. Rohanni mindig haza, hogy meleg legyen otthon és ne legyen semmi bajom. Ha nem néztem meg 6x a zárat, akkor egyszer sem. Végülis 2004 májusában egy anyáknapi 'morgás" miatt beköltöztünk az esküvő elött 2!!! héttel Vácra. A volt anyósom mai napig nem érti és hiába magyaráztuk volna is neki, hogy miért költöztünk be ilyen sebesen onnan. (Az ő vikendházukban laktunk.)
Albérletbe mentünk inkább, minthogy továbbra is 'beleszóljanak" az életünkbe. Semmi nem volt jó amit tettünk. Ha gondoztuk a kertet az volt a baj, ha nem akkor az. Aztán az albérlőtársunk elköltözött. Mi meg akkoriban nyakig benne voltunk az inszem /lombik hercehurcában. Kezdtünk eltávolodni egymástól. A voltférjem esküvői videózott, hogy legyen pénz a lombikra/ babára. Ekkor már Ricsi mellett laktunk. Eltelt egy fél év és már Ricsit szerettem, de őtőle még nem tudtam 'csakúgy" elszakadni. Azért a 10 év ott volt a hátunk mögött és minden amin keresztül mentünk. Jó és rossz egyaránt. (mindkét apuka halála, nehézségek .....) Jött a válás, mert már nem jutottunk dűlőre egymással. tudtuk, ha megy továbbra is együtt az élet, akkor ahhoz nem fog kelleni a papír. Ha meg akarunk, akkor csinálunk egy szűket. Ekkor már nagyon nem gondolkodtam a lombikba és a babán. Ricsit is nemegyszer lepadlóztam és odavissza táncoltam. (A mai napig csodálkozom, hogy mindazokon amiken keresztül ment miattam még mindig és egyre jobban szeret. ... Biztos Bogi is tesz a latba, de remélem és tudom, hogy nem csak emiatt.) Sehogy nem volt jó. Egyiket sem szerettem volna elveszteni.
Eljött a november - december teljesen külön költöztem. ÉLNI akartam. egyedül ..és ha jön valaki - vagy a voltférj vagy Ricsi vagy valaki más - akkor vele alakítom az életet.
Sűrű volt az évvégém. Leltározás a cégnél - aminek én voltam az egyik felelőse - az egész éves huzavona. Késett. Nem is törődtem vele. Máskor is volt ilyen. Idegeskedősebb típus vagyok és akkor képes késni. Erre fogtam.
Aztán Ricsi felvetette, hogy vesz nekem tesztet. Mondanom sem kell, hogy néha annyi pénzem nem volt, hogy vacsorát csináljak valamiből magamnak. Anyum látott el kajával. Elfogadtam, hogy megvegye. Este - műszak után értem jött és hazavitt magához. Reggel megcsináltuk a tesztet és + volt. Azt sem tudtam, hogy sírjak vagy örüljek. Kétségek között voltam és 'nem most akartam ezt" gondolat volt bennem.
Aznap délelött elmondtam a voltférjnek. Gondolhatod. A torkomban hatalmas gombóc. .....
Nehéz volt az utána következő időszak is. Nagyon. elvesztettem a legjobb barátnőmet. ( avoltférjjel jött össze) Ricsivel nem épp ideálisan kezdtük a kapcsolatot és szinte alig ismerkedtünk, de már 'család" lettünk.
Van, hogy a mai napig keverek dolgokat vele és a volttal.

pl. ki mit szeret
A lényeg, hogy már megérdemeltem én is Ő is ezt a csodát, hogy gyerekünk legyen és boldog családot alkothassunk. ... tervezzük a jövőt és napjában többször is adunk egymásnak csókot, ölelést, apró jeleket, .... figyelmességeket.
Egy mondattal: Mindenkinek megvan a maga keresztje és cipeli, ... de eljön az az időszak minden nő életében amikor anya lehet. Hisz minden nő anyának születik.!!
Fel a fejjel. Látod nekem sem volt egyszerű ... és másnak sem az.
Az élet tesztel minket, hogy mit bírunk.
Bocs a kisregényért, de kikívánkozott.