erpé: merre van ez a vízijóga? És mennyibe kerül? Ha már úgyis szomszédok leszünk nem sokára
Papillon, a "titok" annyi volt, hogy teljesen kiborultam, és mondtam, hogy most már tényleg nem bírom tovább, felöltöztem (nem csak úgy akárhogy, hanem alaposan, hogy lássa, akár éjjel is kint maradok), összepakoltam némi harapnivalót, és el akartam indulni. Ekkor már nem engedett, láttam a szemén azt a régi drágaságot, akit megszerettem. De én nem hagytam annyiban (máskor is eljutottunk már majdnem eddig, és engedtem, és hát másnap folytatódott), folytattam, hogy sajnos ezt nem lehet elintézni ennyivel, és engedjen el, mert túlléptünk egy határt... nem tudom, de percekig beszéltem, és szerintem eszébe jutott, amikor évekkel ezelőtt TÉNYLEG szakítottunk, és én két hét múlva már más karjában voltam, ő meg évekig nem tudott túllépni, szóval nagyon megszeppent, és ölelt, és megint úgy szólított, mint 8 éve, a kapcsolatuk elején (kicsi rigó

), én meg zokogtam, és mondtam, hogy rettenetesen szeretem, és rettenetesen bánt, hogy nem tudom boldoggá tenni, és akkor végre kibújt a szög a zsákból, hogy mert ő semmibe nem szólhat bele...
Magyarul: zavarta, hogy én itthon kitalálok mindent (van időm), és aztán már csak beavatom a kész dolgokba. Valahol igaza van, de elmondtam, hogy pl. a Keletis-túrát nekem volt időm részletesen megszervezni, hogy merre kell menni, hol lehet parkolni, merre kell visszajönni, és én csak kímélni akartam őt.
Meg a munkahelye...
Szóval mindent megbeszéltünk, és rájött, hogy nem érzi magát kívülállónak, ha este szán egy kis időt rá, hogy megmutassam, mit vadásztam a neten, mit számolgattam a konyhaszekrényen, és ha beszélünk róla, és elmondja a véleményét, máris részese a dolgoknak. Csak nem szabad, hogy a munkahely miatt kedvetlen és szótlan legyen, mire hazaér.
Nagyjából ennyi.
Azóta is megy a kicsi rigózás, a Keletit is megúsztuk nagyon egyszerűen (köszi a tanácsokat), még büszke is volt, hogy milyen jól ment
És este megmutogattam neki mindenfélét, szóval végre kommunikálunk!!!
erpé, és hogy lakás, meg Erzsébet:
Párom Tokodon dolgozik (Egom mellett), Pestről naponta kijárni elég húzós, úgyhogy számított, hogy mennyire költözünk még messzebb.
Így az olcsóbb ötletek (Vecsés, Monor, Szigetszentmiklós, stb) kiestek, Újpest, Angyalföld az ára miatt esett ki (sokkal drágább ott a lakás), a budai oldalról és a dunántúli árakról meg ugye nem kell beszélnem!
De nagyon a városba sem akartunk menni, így a VII-VIII-IX is kiesett (másért is...).
Maradt a X. és XX. kerület.
Több projektet kinéztünk, főleg a X-ben, aztán kimentünk a lakásvásárra, és egyik sem volt kint, csak ez a Mediterrán lakópark.
És hát ott döntöttünk.
És kiderült, hogy jól, mert a másik két X. kerületivel egyre több gond van, csúszás, de az egyik már a tv ügyvédjében is volt...
A lakás pici, 46.6nm, viszont nagyon jó elrendezésű (nincs nagy térigényünk, nekünk az volt a fontos, hogy legyen két kis háló, egy nappali, meg fürdő-wc).
Ilyen:
