Rana! Persze hogy lesz kisbabád, és közel sem leszel ilyen vén, mint én!
Én már nagyon sokat gondolkodtam. Előszőr is most mindkettőnkben egyszerre jött az erős késztetés, hogy MOST. Nagyon akartuk, és annak ellenére, hogy időnként elbizonytalanodtam, valahogy mégis erősen hittem.

Ugyanakkor szépen megágyáztam. Gynevac, cicka+palástfű+FEM+ pempős méz. Valahogy minden úgy klappolt. A papám szulinapján kezdtem a stimut, párom szülinapján lettek beültetve(jó ezek csak nekem fontosak, de erősítették a hitemet.) Beülti után nem hagytam abba a pempős mézet és a palásfüvet és nem is fogom egy darabig. Új volt nekem a progi szuri is. Tudom, hogy leírtam, de a Konc-ra várakozva olvastam egy cikket, melynek Ő volt a szerzője. Abban azt taglalta, hogy 40 fölött milyen kicsi az esély, 43 évesen meg valami 1%. Aztán szólítottak és én úgy léptem be, hogy hiába tudja ő ezt tudományosan én majd szépen most megcáfolom.
Összefoglalva , nem tudom. Mindenki másra esküszik, ez valahol egészen máshol döl el. Nagyon az elején tartunk és bár nagy a para egy csomó dolog történhet. Mégis most olyan nyugis vagyok. Átragadt rám a páromról, aki folyton azt hajtogatja, hogy amire nincs ráhatásunk, amibe nincs beleszólásunk, azon kár rágódni.
