sziasztok!
Végre van időm ideülni a gép elé, sőt, vissza is olvastam, igaz csak átfutó üzemmódban. A képek a babákról voszont nagyon jók, olvadozok a sok mosolygós kis törpétől! Imádnivalóak.
Én is jól eltűntem, múlt hétvégén Szegeden voltunk, aztán a 3 munkanap Pécsen, aztán BP-t sze-p, szombaton BÉlapátfalva, vasárnap Eger-Noszvaj. SZóval mentünk, mint az urbán lelke.... Vagy hogyis mondják.
BP-en talira nem tudtam menni, mert autó nélkül maradtam. Párom apummal kint dolgozott a házikónknál, lassan elkészülnek a falak.
Ami igazából kikapcsolódás volt, az a hétvégi kis túránk. Péntek este elmentünk BÉlapátfalvára, ahol Csabim triatlonos társaival volt ottalvós találkozó. VOlt még egy kisgyerekes család, úgyhogy nem lógtunk ki nagyon a sorból. És ami tök jó, hogy szombaton túráztunk az erdőben, és RÉka CSabim hasára kötve kendőben 2,5-3 órát aludt-kómázott vigyorgott, minden nyüszi nélkül.

Imádnivaóan néztek ki, ha megkapjuk a képeket, felrakom majd.
Vasárnap sajna jött a feketeleves: egy ismerőshöz ugrottunk be Egerbe, ahol Rékával kb egykorú baba is van. Tök jó volt minden, megnéztük az új házukat, de történt egy szerencsés kimenetelű baleset is sajnos: Csabi a vállán amolyan büfiztetős pózban fogta RÉkát, és miközben mentünk lefelé a lépcsőn(lakkozott falépcső, lekerekített élekkel), Csabi elcsúszott, gyakorlatilag kiment alóla a lába, és hanyatt vágódott (RÉkával a vállán). Réka földreérkezésekor szerencsére még alatta volt a felkarja, a mellkasa alatt vhogy, legalábbis ahogy emlékszek, de utána kicsúszott onnan RÉka, és A kislány hason, lábbal lefelé, apja meg héton szánkázott lefelé a lépcsőn. kb 3 lépcsőfokot. Kb addigra tudott érte visszanyúlni Csabi. Mondhatni majd szívbajt kaptam, nyilván a sor végén mentem, elkapni esély sem volt RÉkát. A kis drága egyből üvöltött, de 1-2 perc alatt sikerült megnyugtatnom. Akiknél voltunk, a csaj doktornő, ő egyből nézett RÉkánál pupillareflexet, meg adott vmi homeos bogyit, és hál' Istennek úgy tűnik semmi baja. Külsérelmi nyom semmi nem lászott rajta sehol, azt hiszem nem hiába növesztgette a tokáját

GYorsan szopizott is egyet, és fél óra múlva már vigyorgott is. Szóval semmi olyan nem produkált ami aggódásra adna okot. Azért biztos ami boztos, tegnap elvittem dokinénihez, aki szintén megerősített, hogy teljesen rendben van a pici. Mondhatni mindketten halálra ijedtünk, Csabim utána alig merte kézbe venni a lányát, és bocsánatot kérni tőle, hogy így "földhözvágta". Ami érdekes, hogy én vagyok általában a pánikolósabb, de mire odaértem RÉkához, szentül hittem, hogy nincs semmi baja, és teljesen nyugodt voltam, (valószínűleg vhogy ösztönösen jött), hogy mihamarabb meg tudjam nyugtatni Rékust.
Szóval túl vagyunk az első sokkoló baleseten, remélem nem lesz több ilyen. Ma egy aprócska kék foltot fedeztem fel a térdkalácsa alatt, de nagyon kis haloványan látszik. Remélem tényleg ez a legnyagyobb sérülése.