Képek irtó jók, Dorka már meg sem lepődöm, hogy ilyen klasszul nézel ki, lánykád meg csodás! Az a szoknya:lol: , tök jó. Persze a fiad is! Berke örült az ajándékoknak?
Szüléstörténet
Múlt csüt. már kijelentettem a szomszéd csajnak, hogy én bizony megszülök a héten
Bár a ctg nem mutatott semmi külcsit, csak két fájást. Szombaton este jöttek a szokásos keményedések, jóslók mondtam Niminek már elegem van ezekből, reménykedem aztán sehol semmi. Lefektettük Martint és 11körül olyan 15-20 percenként elkezdtem felébredni, végül 1órakor meguntam az alszom-nem alszom dolgot, kijöttem a nappaliba. Kellő nyugalommal még kiteregettem, elintéztem egy két itthoni dolgot, elpakoltam, összeraktam a kórházi cuccom háhta... Olyan 3/4 3 körül kitámolygott Nimi, hogy már megint miért nem alszom? Vigyorogva mondtam neki, hogy várok. Kérdezte fájásaim vannak? Mondom nem tudom még, de aludni nem tudok. Mondtam feküdjön le, pihenjen legalább ő. Fél 6körül beálltak 10 percesekre ekkor Nimi már megborotválkozva, megfürödve várta a fejleményeket. Mondtam még van időnk, megvárjuk még Martin felébred, reggelizünk, aztán beszélek Zsuzsival. Fél 8körül szóltunk anyóséknak, hogy induljanak,mert szükség lesz rájuk. (ők vigyáztak Martinra, hosszú, hogy miért nem anyukám ne is kérdezzétek...) Martin felébredt 8körül, de én ekkor már 5-8 perceseknél tartottam. 9kor beszéltem Zsuzsival azt mondta 1 óra múlva beszéljünk újra, de útra készek legyünk. Egy óra múlva mondtuk, hogy jó oké akkor lassan elindulunk. 11re értünk be, rámdobták a ctg-t de ekkor már 3-5 percenként jöttek a fájások. Még meg kellett várnom, míg egy 34hetesnek bekötik a magnéziumos infuziót, én ugye már jó helyen voltam 
, aztán az ügyeletes - Gozár, tök aranyoska volt - megvizsgált, felvett. Bő ujjnyi, de inkább kettőnél tartottunk. Előkészítettek ez volt olyan fél 1körül, elintéztem amit kellett, zuhanyoztam, majd ráültem a labdára. Bevallom őszintén nekem egyáltalán nem jött be, így olyan 1körül felfeküdtem az ágyra, így már tök jó volt. Megérkezett a dokim, fél 2kor burkot repesztett, majd egy 40 perc múlva éreztem, hogy már nagyon lent van, fájáskor nyomás ingerem van. Nézték, hogy az lehetetlen, de igen ekkor már bő 3ujjnyi volt a méhszáj, ici-pici pereme volt am fél 3körülre eltűnt, innentől jött a kitolás része, és végül 15:12kor megszületett 9/9-es apgárral 
. Sajnos sok szerencsétlen egybeesésnek köszönhetően, a gyerekorvos úgy döntött, hogy nem kapom vissza a gyerköcöt, csak este fél 8 
körül kaptam meg, mondván kihűlt 
Irtó nagy baromságot állított, nem is akarom részletezni, borzastztóan megviselt lelkileg, aztán este döbbentem láttam, hoy a kis talpa össze-vissza van szúrkálva, mint kiderült leesett a vércukra - naná, mivel nem engedte, hogy megszoptassam... - és már azzal jött, hogy cukros víz és más anya tejét kell, hogy kapja, hogy visszaálljon, különben kiszárad és infuzió a fejébe meg János kórház ilyesmi. Mondta azért próbáljam megszoptatni. Jól felszívtam magam, de tudtam hogy van tejem, így megetettem végre Myrtillt. Az előtte 2.2-es érték felugrott 3.4-re. Meg sem lepődtem rajta. Még annyit, hogy mikor értetlenkedve kérdeztem, teljesen normális hangnemben, ogy ugyan mit jelent, hog yleesett a vércukra azzaljött, hogy ez RÁM NÉZVE SEMMIT Kiakadtam. A6zt hiszem, ha a gyerekemmel történik valami az kb. olyan, mintha velem történne... MIndegy ez a gyerekorvos, nem titok a neve: Magyar Irén, egy nem túl barátságos, szerintem szakmailag sem a topon lévő nő, sikerült megkeserítenie az első órák szentségét 
Állítólag ez nem nekem szólt, hanem a szülésznőmnek... Nagy vigasz. Szerencsémre Rita kedd este arra járt, jött a kismamájához, aki pont mellettem feküdt és így beszéltünk egy pár szót - amit itt is köszönök neki - azt mondta sírjam ki magam. Hát egy picit sírtam, itthon már jobban azóta jobb. Egyébként mindent egybevetve a szülésznők, Böbe csecsemős, Marcsi és Pétsch doktor nagyon kedves volt és segítőkész, de azért egy picit negatív irányban változott a véleményem a kórházról. Hallottam ezt-azt erről a fantasztikus gyerekorvosról és így picit másképp látom a kórházat. Azt is éreztem, hogy össze-vissza vannak, mindent adminisztrálnak ezerrel, elvesznek a részletekben, közben 2 napig kell várni arra, hogy jusson 2 perc egy fül kilyukasztására... És ez nem szemrehányás nekik, csak sajnálom őket, hogy ilyen körülmények közt kell dolgozni és még így is a maximumot hozzák! Na, de elég ennyi erről.
Találkoztam szinte mindennap Vida dokival is! Csúcs fej az biztos!
Állandóan megmosolyogtatott!
Aproo!
Ti akkor rendben vagytok? Sokat gondoltam rátok!
Eni!
Az sms tényleg sokat jelentett, drága vagy!!! Janka jófej és minden oké! Én tudom! De ezt már megbeszéltük!
Reni!
Lassan mentek a műtétre? Drukk nektek!
Andi!
Martin tündér! Türelmesen kivárja a szopik végét, puszilgatja, dédelgeti, igaz látszik, hogy kicsit meg van nyekkenve, de nagyon aranyos, bár egyenlőre itthon az apja és ez nagyon jó. Majd kedden itt hagy minket egy pár órára hármasban kiváncsi leszek...
Szép estét mindenkinek! El sem hiszem már 5 napos!
jobbulást!
Tudom is, hogy kire hasonlít, de publikus ez itten, úgyhogy nem mondok semmit. De ugye ilyesmi hidegzuhanyt én is kaptam a közelmúltban, és hát felváltva sírtam Áginak és Vidadokinak, akik mind-mind azzal nyugtattak, hogy csak a felét higgyem mindannak, amit hallok. 
Jajj, de jó, hogy most nincs arra felé dolgom...... nagyon rosszul viselném ezt a helyzetet.....
))) Ő volt velünk, mikor Kristóf megszületett meg amikor hazajöttünk is. Ő mérte 59 cm-nek. Itthon doki néni 55nek. Peti szerint doki nénink nem ért hozzá, Kati jobban csinálta. Mondtam, hogy rendben, de azért majd tán’ itthon fogjuk mérni a jövőben, tehát jó volna ehhez viszonyulnunk. Mire Ő: szívesen visszaviszi akár minden hónapban Katihoz egy mérésre… Hát ennyit a pasimról… 
[/img]
[/img]
