Gmelcsi1: Nem kaptam gyógyszert, ugyanis nem volt, mire. Ott ültünk egy rakás negatív lelet között, ő meg már írta is a javaslatot, mindez a 2. találkozásunkkor történt. Igaz, mondtuk is neki, hogy nincs időnk 3-6 hónapos seregszemlék kivárására, ezért kb. ezt írta a papírra: "jelen állapotában csak ICSI-re alkalmas, de visszér miatt a műtét lehetősége is szóba jöhet". Miután bepötyögte, felénk fordult, majd ennyit mondott: "aludjanak rá egy napot és ha már most belevágnának, holnap hívják a Dévait, ha viszont a műtét mellett döntenek, hívjanak engem." Ennyi.

Később, egy néhány hónapos kényszerszünet közben kacérkodtam a gondolattal, hogy talán mégis jó lenne a műtét, de telefonon őszintén elmondta a kockázatokat, ami után nem volt kérdéses, hogy inkább kihagyom. Azt már a legelső találkozásunkkor elmondta, hogy nem lehet ígérni semmit. (A jelentős javulástól a jelentős romlásig bármi előfordulhat, igaz, ez utóbbinak lényegesen kisebb a valószínűsége.)
Izmael: Az, hogy a spermák száma kevés, még nem tesz okafogyottá néhány vizsgálatot. Pl. a genetikaihoz az ICSI miatt van szükség, a tenyésztés meg mindenképpen indokolt (Titeket is leszűrnek pl. Clamydiára és a kenetet is rendszeresen ellenőrzik, nem is beszélve a Mária utcai, közös élményekről). A hormonszint ellenőrzése is fontos, csak a prosztatavizsgálat felesleges, ha előzőleg semmi sem tenyészett ki a mintából. Engem az akkor éppen aktuális kórházátalakítási problémák miatt nem tudott UH-ra küldeni, de ezt egy pillanatig sem bántam. Nem tudom, hogy a párodnál melyik vizsgálat verte ki a biztosítékot, de gondolj arra, hogy ez a doki részéről egyfajta felelősségvállalás és ha utólag valami gond adódik (sok, sikertelen ICSI után bepereled), ő felel a korábbi javaslatáért, ezért is akarják állandóan levédeni magukat. Én például már al első alkalommal összevesztem Apátokkal emiatt, mert annyira nem akartam Andrológushoz menni. Miután szó szót követett, el kellett ismernie, hogy sosem lesz ebből olyan eredmény, amivel lenne esélyünk egy enyhébb beavatkozásra és bevallotta, hogy csak azért van erre szükség, hogy a Kopáé legyen a felelősség. Jó, mi?

Az már más kérdés, hogy a Kopa kíméletessége miatt a félelmeim alaptalannak bizonyultak és azért is hálás vagyok, mert így nem kellett a páromat pl. a HSG-nek alávetni.
Miciona: Nem tudom, hogy milyen lenne két nő között az az UH, de nálam valószínűleg semmilyen. Mivel egy kismedencei fájdalom szindrómának csúfolt valami miatt nálam a here sokszor enyhe érintésre is fáj, valószínűleg nem hagynám. Én éppen emiatt féltem a taperálós vizsgálattól is, de a Kopa úgy megcsinálta, hogy csak lestem. Erre szerintem a dokik 90 %-a ha képes is lenne, nem érdekelné őket, ahogy sok, fakezű nőgyogyi sem képes (vagy csak nem akar) fájdalom nélkül nőket megvizsgálni. Olyan egyedeikről is hallottam már, akik előre közlik, hogy a vizsgálatnak fájnia kell és csak azért hazudják azt, hogy kellemetlen, mert különben senki sem járna szűrésekre. Jó, mi? Persze ha a nők őszintén, nyilvánosan kibeszélnék az ilyen élményeiket és az ezekhez hasonlóan gondolkodó nődokiknak el kéne menni vízvezetékszerelőnek, talán változna a hozzáállás, de amíg nem álltok ki a jogaitokért, addig ez sajnos így fog maradni. Mi ezért is járunk együtt mindenhová. Nálunk nincsenek is ilyen élmények, mindenhol kedvesség és kíméletesség a köbön. Talán éppen ez lenne az egyik ok, ami miatt nem zavarna, ha nő vizsgálgatna. Ott a párom, velem van, fogja a kezemet, biztonságban érzem magam.

A másik ok pedig az, hogy nincs okom szégyellősnek lenni. Ha olyan érdekes dologgal rendelkeznék, akkor nem hogy nem kéne szégyenkeznem, inkább büszkének kéne lennem rá, ha meg olyannyira nem érdekes nekik, amit látnak, akkor meg minek stresszeljem magam feleslegesen? Úgy sem érdekli őket. (Az utóbbi eset összehasonlíthatatlanul gyakoribb, mint az előbb említett.) Kopa is használhatna egy huszonéves leányzót írnoknak, aki előtt vizsgálhatna is, de nem teszi, ezért külön jár neki egy piros pont. Az urológusok többségét ez egyáltalán nem érdekli, ami szomorú. Persze ha a párodnak sikerül úgy hozzáállnia a dolgokhoz, ahogy nekem, akkor ez nem annyira gáz, ha viszont zavarja, akkor nyugodtan közölje a Kopával a fekete pont tényét. (Ha meg csak Téged zavar, akkor kísérd el a párod és vigyázz az erkölcsökre!

) Szerintem sokszor nincs kellő mennyiségű visszajelzés az orvosok irányába, ami baj, mert miért is változtatnának bármin is, ha nem éreztetjük velük ennek a szükségességét? Mi is emberek vagyunk, vannak jogaink, de szerencsére (többnyire) ők is emberből vannak, így nem kell alapból elfogadnunk minden helyzetet, ők is rákényszeríthetők olyan változtatásokra, amivel ez a sok kellemetlenség legalább részben csökkenthető. Nálunk ez bevált.
Melánia: Összességében már annyit költöttünk orvosokra, kezelésekre, lombikra, stb., hogy egy újabb, 10 ezres tételnél már örülünk, hogy csak ennyi és nem több...

500 vagy 700 ezerig még írtuk a költségeket, aztán abbahagytuk. Már tippelni sem mernék, hogy éppen hol tarthatunk, de lassan összejön egy kisautó ára... Mások zsebében.
