Renáta, egyáltalán nem rólad, és neked írtam!!!
De akkor most bővebben kifejtem: szóval a barátnőm sokmindenben egyébként nagyon gondos, és precíz, nagyon szereti a lányait, és olyan sok aprósággal készül nekik, most pl, hogy a 3. gyereket szüli majd, készült minden napra a gyerekeinek apró rajzos feladattal (ez a mániája:)), képekkel, stb. De közben ő is és férje is rend és pedantériamániások. Tény, hogy a lányaik is nagyon jól kezelhetőek szerintem, de vannak túlzások a fegyelmezésben. Mégpedig amikor pl az ő lánya próbálkozott este nem elaludni, akkor ment a férje, és úgy rákiabált a lányra, hogy az persze nem mert utána kijönni. Náluk a fenyegetés, hogy "beküldöm az apádat" tényleg az. Egyszer nálunk is volt, hogy Győző erősebben szólt rá Benére. Ez máskor nem volt gond, nálunk ő az, aki elég határozottan, de nyugodtan tud fegyelmezni, és ez bejön, de akkor Bene megijedt. Látszott a félelem a szemében, és az olyan rossz volt. Én erről írtam, hogy akkor inkább ne engedelmeskedjen, de ne féljen tőlem. (na tőle nem fél, mert én nem tudok olyan jól rászólni, én pattogok, idegeskedek, és ezt érzi, hogy nem kell komolyan venni) DE nem is a hiszti fegyelmezéséről szóltam, mert az szerintem is hatalmi harc, és meg kell tanítani, hogy a hiszti nem módja bárminek is a kifejezésére. Én is próbálkoztam amúgy hideg vízzel, de durvább lett a hiszti, nálunk csak az jön be, ha nem veszek róla tudomást. Mostanában néha lehet már hidegebb fejjel is beszélni vele. Meg próbáltam már a fenekére is csapni, de szégyenszemre nem értem el vele semmit, csak ha nagyon nagyot ütöttem, azt meg nem akarom.
Szóval én általánosságban írtam le a véleményemet, és nem veled szemben. Pláne azután, amit nemrég meséltél, hogy milyen volt anyukáddal a viszonyod, nyilván nem teljesen mást akarsz Ivánnak.Én néha tudtam félni anyumtól. Ugyan nagyon fegyelmezett lettem, de soha nem tudtam magam vele elengedni igazán, vagy ha mégis, néha jól ,megjártam. De az sem hiszti miatt volt. (állítólag én nem hisztiztem soha...) Na, ezt is leírom... szóval egyszer, kb 4-5 évesen beszélgettünk, hogy őt én anyunak szólítom, és nem mondhatom, hogy anya, mert szerintem az nem szép (?????!!!!! szerintetek én hogyan hívatom magam Benével? Eltaláltátok) Na, és én persze próbálkoztam, és mondtam neki, hogy "anya". Erre megbüntetett: aznap estére megígérte, hogy elmegyünk sétálni + aznap volt mese is a tévében. DE ekkor választanom kellett, mert mindkét jót ezután nem kaphattam meg. Gondolhatjátok, hogy egyáltalán nem éreztem jogosnak, ha erre így emlékszem! Na, én ilyenekről beszéltem.
És itt a VÉGE!
Eni, én is nagyon drukkolok a tesódéknak. Nálunk 2 ismerősöm is végigcsinált hasonlókat, és olyan jó, mindkettőjüknek összejött a gyerek!
Zsófi, nagyon édesek a lányok!
Heni, remélem az okra is rájön Vidadoki, és vége lesz!