Jelölgettem wiwen. Én vagyok az, akinek Apával közös adatlapja van, és nincs neve
Nagyon jók az esküvős képek, mindenki csodaszép
sahli: Apácska odavan a piros autóért (F1), én nem csapatért szorítok, hanem pilótáért, az is Kimi (így Apácskával tavaly óta találkoznak kedvenceink), na meg pilóta ellen szorítok (Hamilton)
Képzeljétek Apa két napja teljesen váratlanul beközölte, hogy bent lesz a szülésnél, azt tudtam eddig is, hogy bent lesz, noha nem mondta, de tök meglepett, hogy így kijelentette

Mesélte, hogy az egyik rádióadón volt ez a téma, és hogy tök sokan amellett vannak, hogy bent kell lenni, egy csodálatos élmény stb... Mesélte, hogy volt egy nő, aki mesélte, hogy a férje nem nagyon akart bent lenni, de végül úgy hozta a sors, hogy apuka lábát törte, és abban a kórházban volt, ahol ő szült, és kerekes székben ugyan, de végig ott volt a szülésnél. Elmondta ez a csajszi, hogy ha nem lett volna bent a férje nem szerette volna kevésbé azután, de csalódott volna benne. (A jelek szerint férjecskémet nagyon megfogta ez a dolog, mert más sztorit nem mesélt a műsorból.) Elmondta még a drágám, hogy szerinte az a baja a pasiknak, hogy attól félnek nem tudnak segíteni, csak ott állnak majd tehetetlenül, és az olyan hülye szitu, de kifejtette, hogy a lényeg az, hogy ott legyenek, és lelkileg erősítsenek minket, foghassuk a kezüket, szoríthassuk, ha éppen azt akarjuk, meg ilyenek. Hát nem imádnivaló?

És a köldökzsinórt is elvágja majd!

Dagad a keblem, hogy ilyen uram van, aki rábeszélés nélkül, saját magában megrágva a dolgot, a lehető legjobb döntést hozta, és meg is magyarázta. (Amúgy mondtam neki, hogy nem is tudtam volna elképzelni a hányós sztori után, hogy egyedül tudna hagyni a szülésnél, és mondta is, hogy persze hogy nem tudna magamra hagyni. Imádom!

)