Sziasztok!
Először is hatalmas nagy gratula Dorkáéknak Drága Kicsi Lettihez.
Bevallom őszintén, mi már fél1-kor megtudtuk (csiripelték a kismadarak odabenn a kórházban

), hogy Letti érkezőben van. Párommal és Vitéz Leventénkkel bementünk bemutatkozni, amikor hallottam, hogy Dorka már a labdán csücsül. Jaj, annyira izgi volt!!!
Aztán hazajöttem és el akartam újságolni de az ágynál tovább nem jutottam.

Mostanáig aludtunk, ez az idő úgy tűnik bejön nekünk.
Kriszta, egészen meghatódtam kérdéseden, köszönjük, most már jobb a helyzet. Az esték maradtak óbégatósak, 7-11 között, tegnap 3-9 között, de egyébként nagyjából rendeződünk. A hasfájás még mindig iszonyú, pont most volt először két hete, hogy nem 5 perc alatt végez a szopival, hanem kihúzta 20-25 percig. Ez most nagyon felvidított, mert mondom, főleg este, 5 perc fuldokló küzdelem, aztán kiköpi és máris sír, annyira pocakfájós a Drágám!
Most is már hangol estére ahogy hallom, apája karján.
Amire nagyon büszke voltam, vasárnap képzeljétek mentünk 10-re misére, utána meg anyósékhoz, ahol mondtam, hogy majd pár órát talán kibírunk. Erre este 6ig bírta úgy, hogy kb kétszer fél órát nyügizett, amúgy baromira élvezte a kocsikázást és az új dolgokat!
Próbáltam közben azért visszaolvasni, de főleg a képeken pihentettem a szemem, amik még mindig nagyon-nagyon édesek!
Ovis-projekthez végig drukkoltam és irigykedtem is, nagyon könnyen ment!
Szülésindítás, császár: sztem is lehetnek tudatalatti hatásai, de 25 óra szülőszobai vendégeskedés után, még ha nem is volt mindvégig durva, nekem már maga volt a megváltás amikor a műtőbe toltak.

(de közben azért bennem is ott volt, hogy mennyire lesz ez hatással Levire)
Na, lelövöm magam és próbálok felébredni!