2008.08.12 06:33
Szerző: benó
A PCOS fogalma, tünetei, diagnosztizálása
A PCOS fennállásáról akkor beszélhetünk, ha a következő három kritérium közül legalább kettő megvan:
1. peteérési vagy menstruációs zavar
2. férfihormon-túlsúly tünetei vagy laboratóriumi jelei,
3. policisztás ováriumok észlelése ultrahanggal;
más endokrin betegség hiányában.
A PCOS fennállásáról akkor beszélhetünk, ha a következő három kritérium közül legalább kettő megvan: 1. peteérési vagy menstruációs zavar, 2. férfihormon-túlsúly tünetei vagy laboratóriumi jelei, 3. policisztás ováriumok észlelése ultrahanggal; más endokrin betegség hiányában.
Az ismertetett megfogalmazás (a 2003-as rotterdami kritériumok) alig tér el a korábbi, 1990-estől. Az alapvető probléma azonban a szindróma komplex értelmezésének hiányából adódik. Hormonális betegségről van szó, amiben számos tünet jelentkezhet különféle erősséggel és kombinációban, ezeket kell keresni és megtalálni, illetve a hasonló tüneteket is okozó többi hormonális betegségtől elkülöníteni.
A kórkép névadó tünetének észlelése (az ultrahanggal felfedezhető policisztás ováriumkép, PCO) nem azonos a PCOS-sel, azaz a PCO-Szindrómával, magával a betegséggel. Policisztás ováriumkép ugyanis nagyon sok esetben találtható különféle egyéb betegségekben, olykor meg jelentőség nélküli.
Tünetek
A betegségnek sokféle tünete jelentkezhet már a serdülőkortól is, betegenként változó mértékben és változó összetételben. Nem minden tünet található meg minden betegen, egyes tünetek más betegségben is gyakoriak, enyhébb eltéréseknek a betegek nem tulajdonítanak kóros jelentőséget, holott a PCOS lehetőségét bármelyik tünete hátterében fel kéne vetni.
Zsíros bőr, pattanásosság (acne) a leggyakoribb. Ugyancsak elég gyakori az eleinte még alig észrevehető, de évek alatt fokozatosan erősödő férfias típusú szőrnövekedés (bajusz- és szakállképződés, szőrök az emlőbimbó körül, a hason felfelé húzódóan, hátul a keresztcsont tájékán). Hajhullás, férfias típusú kopaszodás is előfordul. A még mindig fellelhető tévhittel ellentétben a betegek többsége normál súlyú, vannak kifejezetten soványak is.
A betegeknek csak mintegy harmada túlsúlyos, kevés a kifejezetten elhízott. Utóbbiakon fordulhat elő az acanthosis nigricans nevű bőrjelenség (barna, selyemfényű, durva felületű bőrterületet a tarkón és a hajlatokban). A súlygyarapodás gyakran (de nem mindig) férfias típusú: a has és a derék vastagszik meg inkább, nem a csípő, a derék - csípő körfogat aránya még a soványakon is gyakran magasabb, mint a PCOS nélkülieken.
A menstruáció rendszertelenné válik, olykor már a serdülőkortól kezdődően az. A havi vérzés hónapokra is kimaradhat, de rendszeres menstruáció esetén is a ciklusok többsége peteérés nélküli, ami teherbeesési nehézséggel járhat. Ha terhesség mégis bekövetkezik, gyakran végződik vetéléssel, koraszüléssel, méhlepény-rendellenességgel, gyakori a terhességi cukorbetegség fellépése, az óriásbébi kialakulása, ami csak császármetszéssel hozható világra.
A változókor viszonylag hamar bekövetkezik, közeledtével egyes tünetek alábbhagynak: acne 40 év felett már ritka, de szaporodik a cukorbetegség, vérzsír-zavarok, szív-érrendszeri betegségek, a méh- és petefészekrák előfordulása.
A tünetek változékonysága miatt a beteg sem figyel fel mindenre, különböző tüneteire egyenként próbál megoldást találni, és az összefüggésekre nem derül fény. Egyesek a pattanások, mások a hajhullás vagy szőrösödés miatt hajklinikákra, kozmetikushoz vagy bőrgyógyászhoz járnak, a kövérek legkülönfélébb diétás módszerekkel próbálkozik, megint mások a menstruációs zavar vagy teherbeesési nehézség miatt nőgyógyászhoz fordulnak, vagy meddőségi centrumokon járják kálváriájukat, évekig, sikertelenül. Ha az egyes tünetek hétterében nem gondolunk PCOS-re, és elmarad a megfelelő kivizsgálás, akkor a helytelen vagy korszerűtlen kezelési próbálkozásokra rengeteg idő és pénz megy el, miközben a tünetek csak fokozódnak.
A betegség hátterében álló kórfolyamatok
Többféle örökletes sajátság közül az inzulin-hatás zavarára (inzulin rezisztencia) derült fény. Ellentételezésként a szervezetben több inzulin termelődik, ami nem túl kifejezett, de sokrétű hormonális és anyagcsere zavart okoz. Az inzulin rezisztencia a PCOS-t a metabolikus szindrómakörhöz kapcsolja: magas vérnyomás, cukorbetegség, hasi kövérség, zsíranyagcsere-zavarok, köszvény, melyek a PCOS betegeken is halmozottan jelennek meg az élet előrehaladásával.
A szabályos petefészek-működés nem indul be a serdülőkorban, de a mellékvesékkel együtt a kelleténél több férfi-jellegű hormont termelnek. A "kelleténél több" az egyénre vonatkozik, a saját szükséglethez képest több, nem feltétlenül esik a laboratóriumi lapon feltűntetett kóros tartományba, de a fokozott hormonhatás következményeire a tünetekből is következtethetünk. A női hormonok még a zsírszövetben is férfihormonná alakulhatnak, a kövéreken ez is rontja a tüneteket, pl. a szőrnövekedést.
A petefészkekben a havi ciklusonként nem érik ki tüsző, hanem kis, 10 mm-nél kisebb ciszta formájában visszamarad, ami évek során eltelíti és megnövelve a petefészkeket, ami az ultrahang vizsgálatkor a jellegzetes policisztás ultrahang képet adja (PCO). Ez a betegség névadó, de egyben félrevezető tünete, mert nemcsak ebben a betegségben található, máskor meg nem annyira feltűnő, hogy észrevegyék. Éppen ezért kimutathatóságát nem követeli meg a kritérium-rendszer, ha a többi tünet a betegséget egyértelművé teszi.
A kisiklott folyamatok lassan haladnak előre, változatos megnyilvánulásuk sokáig nem hívja fel a figyelmet az alapproblémára, vagy a tünetek ellenére az alapbajt nem ismerik fel vagy nem kezelik megfelelően, miközben a rossz irányba sodródó szénhidrát- és zsíranyagcsere, a megváltozott véralvadékonyság cukorbetegség, szív- és érrendszeri betegségek kialakulásához vezet, és az élet későbbi szakaszában már ezek és további súlyos szövődményeik uralják a képet.
A betegek családjában gyakoriak az anyagcsere betegségek. Az örökletes tényezők mindkét szülő oldaláról, akár egyéb metabolikus zavarokkal kombináltan is érkezhetnek. A kövér-kopaszodó, zsíros bőrű férfiak valószínűleg a PCOS férfi megfelelői és örökletes hordozói, de petefészek hiányában kevesebb tünettel.
Hogyan jutunk a diagnózishoz?
Legfontosabb, hogy bármely, PCOS-ben is előforduló tünet okaként felmerüljön a PCOS gondolata. Vannak tünetek, amelyeknek leggyakoribb oka a PCOS a, mint pl. a férfihormon-túlsúly tünetek, vagy a peteérés zavarából adódó meddőség. Ilyen panaszok esetén elsősorban tehát PCOS-t kell keresni.
A tünetek legnagyobb része a beteg alapos kikérdezésével és egyszerű vizsgálatával felismerhetők, a gyanút könnyű fölvetni családorvosi szinten is. PCOS lehetőségét kell mérlegelni rendszertelen menstruáció, perzisztáló vagy kezeléssel dacoló pattanásosság (akné), szőrösödés, hajritkulás, fogamzási zavar, korai vetélések, terhességi cukorbaj, fiatalkori elhízás, cukorbetegség akár külön-külön észlelése esetén is.
Néhány kiegészítő vérvizsgálat és alhasi ultrahang az esetek döntő többségében elegendő is a leginkább a hasonló tüneteket okozó más betegségektől való elkülönítéshez (pajzsmirigy, mellékvese, agyalapi mirigy, ill. a petefészkek egyéb betegségei), melyek szintén járhatnak policisztás ovárium-képpel, férfihormon-túlsúly tünetekkel, teherbeesési nehézséggel. Ezért van szükség alapos endokrinológiai ismeretekre a betegség vizsgálatához, mert az sem kizárt, hogy egy betegen a PCOS mellett még más betegség is fennáll egyidejűleg.
A diagnózis nincs laboratóriumi értékekhez kötve, mert a sokrétű és finom hormonzavar miatt csak az egészségesekhez való csoportos összehasonlításban tűnik ki, hogy a PCOS betegekben magasabb a szabad tesztoszteron, DHEAs, androsztendion, inzulin szint és az LH/FSH arány, valamint csökkent az SHBG és inzulin érzékenység.
Egyénenként alig egy-egy hormon szintje lóg ki a "normál" tartományból, durva hormonemelkedés pedig egyenesen a szindróma ellen szól (ekkor a bajt más betegség okozza, az okot tehát tovább kell keresni). A "hormonok rendben vannak" kijelentés egyáltalán nem zárja ki PCOS lehetőségét. Az inzulin rezisztencia tényét sem szükséges egyénileg vizsgálni, mert nincs gyakorlatilag alkalmas módszer ennek igazolására. A cukorterhelés közben a vércukor- és inzulinszintekből kalkulált eredmények ugyan utalhatnak jelentős inzulin-túltermelődésre, csökkent inzulin-érzékenységre, de sok hibaforrása miatt ez a vizsgálat nem mindig mérvadó.
A szabályosan előkészített és végrehajtott cukorterheléses vizsgálat azonban minden PCOS esetben elvégzendő, mert sokaknál az első vizsgálat idején már kimutatható a cukorszabályozási zavar, csökkent cukor-tolerancia, emelkedett éhgyomri vércukorszint, vagy akár 2-es típusú cukorbetegség formájában, amiről előzetesen nem tudott.
A PCOS gyakoriságánál fogva ugyanazon a betegen fennállhat más endokrin betegség is, ezek között leggyakoribb az enyhe hipotireózis, akár minden ötödik PCOS-s betegen. Először az ilyen társuló betegséget kell kezelni (pl. egyensúlyba hozzuk a pajzsmirigy működést), és ha a PCOS tünetek továbbra is megmaradnak, akkor PCOS együttes fennállása a diagnózis, és a beteg a PCOS miatt is kezelendő. Cukorbetegség, lipid-eltérések, a hemosztázis zavarai általában csak később jelentkeznek.

