sziasztok! Tegnap már nem volt energiám jönni. VOltam andkatánál, és nagyon édes Adél baba. Képet sajnos nem csináltam, mert azt hittem a férje majd rak fel. De úgyis a héten hazajönnek és majd akkor tesznek fel ők...
Amúgy meg hogy mi van velünk...
Tegnap ugye bementünk, és elvileg már csak azt mondták volna meg, hogy mikor kerül át a Heim Pálba. Erre amikor bementem, közölték, hogy a Heim Pál nem veszi át, úgyhogy válasszak másik kórházat, ami nekünk is megfelel. (Heim Pál azért nem veszi át, mert a fül-orr-gégét hívták, de ott nincs csecsemő hely, aztán meg amikor a belgyógy került szóba, akkor tényleg meggyőző érv volt, hogy kikerülünk egy steril környezetből, és egyenesen egy olyan osztályra, ahol hányós-hasmenős-fertőzős gyerekek vannak, hát arra senkinek nincs szüksége) úgyhogy az lett a vége, hogy Kerepestarcsa... És úgy volt, hogy akkor ma átkerül. De nem jött össze, úgyhogy majd csak holnap. Pedig már nagyon rá voltam készülve, hogy végre nyugodtan megfogdoshassam a kis tesét... De mostmár holnapig fél lábon is kibírom...
Tegnap másik nővér volt, mint tegnapelőtt, és közölte, hogy neki nincs ideje etetni Eliotot, úgyhogy szonda. Kb. sírva kértem,hogy ha már tudunk cumiból enni, akkor ne szondáztassuk már... A vége az lett, hogy átjött egy másik nővér és megetette nekem. (én nem etethettem ugye) Kb. 20 perc alatt benyomott 40-et. Aztán csak fogtam és simiztem. Amikor jöttem el, közölte a nővér, hogy az esti etetésre csak babázni menjek, mert az a nővér, aki hajlandó volt most megetetni már nem lesz, és ő nem vállalja a felelősséget meg neki ideje sincs (mondta, hogy látom, hogy most is mennyi idő volt... nem akartam neki mondani, hogy nem hiszem hogy egy átlag gyerek is gyorsabban betermeli a mennyiségét ennél gyorsabban) stb... Úgyhogy ezerrel bőgtem kifelé. Hogy kicsi fiam megmutatta milyen ügyes, és minden egyes nővérrel verekedni kell szinte hogy rendesen etesse meg... MEg ugye a kórház is össze-vissza szerveződött, úgyhogy totál volt a káosz. Szerencsére vannak összeköttetéseim, és mire este mentem, mintha lecserélték volna a nővért. Teljesen természetesen közölte, hogy ő már elkezdte az etetést, de akkor befejezhetem én. (és az egyik anyuka mondta, hogy délután is üvegből etette és szépen meg is evett mindent!)
Úgyhogy leültem, a nővér ott állt mellettem végig, és az utolsó 20-at én adhattam oda neki. Mind kicuppogta, aztán szépen beájult. Mondta a nővér, hogy 70-et evett összesen.
Ma reggel még ott állt mellettem a nővér, de az esti etetéskor már teljesen magam voltam.

Mondjuk nem is evett túl sokat, mert délután is szépen betermelt, de a lényeg, hogy azt mind én adtam neki.
Úgyhogy a lényeg, hogy Kerepesre már csak azért kell átkerülni, hogy megtanítsanak etetni, de mivel már egy párszor ment, valószínű csak 1-2 napot kell bent lenni és utána JÖHETÜNK HAZA!!! Szegény kicsi fiamat már előre sajnálom... Szét lesz rágcsálva az összes sarka, meg össze lesz puszilgatva az egész hasa...
Persze a félsz bennem van, és szerintem mindig bennem is lesz, hogy fejlődik-e, hogy úgy mozog-e, hogy azt csinálja-e amit a többi gyerek... Totál kikészít a tudat, hogy abszolút nem tudjuk mire számíthatunk, de a férjem is mondta, hogy ebbe csak úgy lehet belevágni, ha előre elhatározzuk, hogy nem lesz gond, és kész, mert különben nem lehet csinálni. Úgyhogy most igyekszünk majd tényleg csak a hasadékra koncentrálni, de nem tudom hogy tudom majd félretenni a félelmeimet...
Nem akarok amúgy túl hosszú lenni, csak ezeket le akartam írni. Úgyhogy nagyon remélem, hogy holnap tényleg minden simán megy, és lesz mentő is, és akkor végre rendesen együtt lehetünk majd. Már egy hete megszültem, és összesen kb. 10 percünk volt eddig hármasban. Olyan rossz érzés, hogy amikor bemegyek a bébihez, akkor a férjem nincs ott, amikor a férjemmel vagyok, akkor a bébi nincs ott...
Arról meg nem is beszélve, hogy nem tesz túl jót, hogy amióta megszültem, megy a rohangálás. Minden nap be kell osztani, hogy mikor megyünk be a bébihez, de ha már benn vagyunk a városban, akkor igyekszem valami intéznivalót kitalálni, hogy utána a következő etetésre is tudjunk menni... Úgyhogy általában az egész nap egy káosz. Enni sem tudok nyugodtan, pihenni sem, fejni sincs igazán hol, úgyhogy idegroncs vagyok. Remélem, hogy ez hamar rendeződni fog, mert így nem lehet csinálni. Mindenesetre holnap délelőtt kitakarítjuk az egész lakást meg lemosatjuk a kocsit, és utána bemegyünk a bébihez. Aztán ha minden jól megy, akkor irány Kerepes. Ott talán együtt lehetünk már estig, és a többi majd kiderül. De ha tényleg hazajöhetünk 1-2 nap múlva, akkor itthon minden készen várja.
Na most eldugulok. Bocsi, hogy az egész oldalt én töltöm ki...
Tuti lenne még egy csomó minden, de most csak ennyi.
Na jó, még egy kérdés. Mit lehet azzal tenni, ha az egyik ciciből lejön 90, a másikból meg 10-15???
Uffff.
