Sziasztok!
Képtelen vagyok visszaolvasni, de gratulálok minden új pici babának és anyucijának és hajrá a többieknek!
Velünk minden rendben, még mindig tündéri ez a gyerkőc. Tejcsivel szerencsére jól állunk, bár én a dokival írattam egy doboz tápszert megnyugtatásképp (eláll a polcon

). Bár nem hízik olyan gyorsan, de a 2950-ról visszafogyott 2800 g-ra és ma már 3100 g volt. Azért nem éhezik

.
Ti mit adtok a babára? Én rövidujjú body-t és egy nagyon vékony takarót. Ugye nem kevés?
Szülésről: Szóval kitűztem magam elé a célt, hogy a 36. hétig nem szülhetek meg, erre 36+1 naposan megtörtént a csoda. Reggel fájásokra ébredtem, nem volt erős és rendszeres. Délelőtt nst, majd 11 körül elkezdtem picit vérezni (azt mondta a doki, tágulási vérzés), megvizsgált és már 4 cm-re ki voltam tágulva, előkészítés után mentünk föl a szülőszobára, ahol már igen erős fájásokkal kezdtünk (60-70-es), még a dokim se ért be, olyan gyorsan történt minden. Hamar jöttek a tolófájások és aztán megszületett a kis vasgyúróm 10/10-es apgarral.
Aznap este gondolkodtam, hogy ki tudja ezt a fájdalmat elfelejteni és lám 1 hét múlva eszembe jutott, de jó lenne egyszer, talán egy pici fiú

. Persze szerintem már nem lesz, de a remény hal meg utoljára

. Szóval mindenkinek ilyen gyors szülést kívánok.
Szerencsére Toncsit nem viselte meg a távollét túlzottan, legalábbis remélem. Igaz, hogy elválaszthatatlan az apjától, bár most ez kicsit jól is jön

. Különben szereti a hugit, simogatja, puszilgatja, becézgeti. Segít mindenben és mindent utánunk csinál a saját babájával, annyira édes!
Még próbálok képet is feltenni Bogátáról.
Csilla