Szép napot mindenkinek!
Hát megkerültem. Bocsi előszöris mindenkitől, hogy aggódásra adtam okot és csak úgy eltűntem.
Ugye, 13-án elmentünk nagyszüleimhez vidékre. Unokaöcsémnek volt ballagása. Úgy volt, hogy vasárnap haza is jövök, aztán meggondoltam magam.
Biztos emlékeztek, hogy az utóbbi időkben volt néhány "összezörrenésünk" Apával. Legalábbis olyat csinált, amiket nem kellett volna. Hát úgy gondoltam, hogy ez a hét jó lecke lesz neki, hogy milyen nélkülem (nélkülünk), hogy nem vagyunk összeláncolva, és a baba miatt nem fogok vele maradni, akármit is csinál. Reméltem, hogy elgondolkozik mindezen, és megváltozik a helyzet!
Aztán majdnem úgy lett, hogy még tovább maradok!
Úgy tűnt, Apa átgondolta a dolgokat, folyton hívogatott, aggódott értünk, állítása szerint nem volt sehol, csak boltba ment el meg dolgozni.
Majd péntek este beindult egy olyan eseménysorozat, amitől majdnem beelőztem mindenkit, és azt hittem már megszülök!
Hát így nézett ki tőmondatokban:
Péntek:
-anyával megbeszéltük, hogy legyen a hazahozatalom(Apa délig meló, aztán átmegy hozzájuk és eljönnek értem)
-Apának sms-t küldtem, semmi válasz
-este 11-kor felhív egyik haverja telefonjáról, hogy elhagyta a telefonját, de lehet meglesz, mert azt hiszi a kollegájánál hagyta véletlenül
-megbeszéltük, hogy másnap meló után megy anyámhoz, és jönnek értem
-nem volt berúgva, mert azt egyből kiszúrom a hangján
Szombat:
-meglett a telefonja, anyám felhívta, egy taxiban hagyta(!

), aki elvitte neki
-iszonyatosan fájt a szeméremcsontomnál, alig tudtam a jobb lábammal lépni
-azért lesétáltam a nénikémékhez, ketten voltak otthon kisunokahúgommal
-délután kettő óra, már meg kellett volna érkezniük
-fél háromkor anyám felhív, hogy párom még nem ért oda!
-elfogott az ideg, egyből vissza nagyszüleimhez, onnan telefon, hogy történt-e valami, hát semmi
-ekkor már elmúlt 3 óra, kértem anyám, hogy nézzen át hozzán, hátha otthon van
-közben felhívtam a haverját, akinek este a telefonjáról hívott, hogy nincs-e ott vele
-nem volt, de megígérte, hogy átmegy hozzánk és ha megtalálja, szól
-és még azt is mondta, hogy este volt szó róla, hogy megy az anyjához ebédre
-na, akkor telefon anyósomnak, igen ott volt, de már két órája elment
-kicsivel négy után felhívott anyám, hogy ott van nálunk, párom nekiállt kapkodni, készülnek és jönnek
SZIMPLÁN MEGFELEDKEZETT RÓLUNK!!!!!
Én meg teljesen kész voltam, rázott az ideg. Vérnyomást nem mértem, csak miután lenyugodtam: 130/valami meg 106 a pulzus!
Közben voltam pisilni, és kicsit megijedtem, mert két apró vörösesbarna pötty volt a bugyimon, de miután nem lett több, megnyugtattam magam.
Aztán megérkeztek. Apa laposkúszásban jött be a kapun, és nem győzött bocsánatokat kérni, meg ölelgetni, már a végén majdnem megsajnáltam.
Ja, és szombatra a másik vég is utolért: bevizesedtem. Eltűnt a bokám és pufi lett a kézfejem is!

Már csak ez hiányzott!
Na de ennyit rólam!
Hát nekiültem lelkesen, de feladtam, 34 oldatlt képtelen vagyok visszaolvasni!
Ide-oda beleolvastam csak.
Hatalmas gratula az újdonsült anyukáknak a babákhoz!Gyönyörű babaképeket láttam! Egyik tündéribb, mint a másik!
Remélem mindenkit megtaláltam, aki megszült, ha nem, kérlek javítsatok ki!
Láttam, hogy Ibm, Sziszka, Bencuri, Szilvi, Csilla, Jeneik és Szly is túl van a nagy eseményen! Gratulálok mindenkinek! Tényleg remélem nem hagytam ki senkit!
Láttam, Ronix is kórházba került. Kitartást nekik!+++++++++++
Dodó! Gratu a sikeres vizsgákhoz! Jó hogy már vége!
Patr! Így utólag is Sok boldogságot a házasságotokhoz és persze még sok boldog szülinapot!
Na, azt hiszem mindent leírtam, amit hirtelen akartam.
Bocsi, hogy sok lettem és a fél oldalt betelítettem!
