Sziasztok!
Háát.....akkor az esküvő!
Pét5eken egész nap pakolásztunk, redezgettünk, az udvaronkun felállítottuk a sátrat, a faluházban, ahol a párom fogadta a vedégeit, minden elrendeztünk, este pedig a termet rendeztük. Gyönyörűe volt a hófehér terítő, kék asztalközéppel, ami harmonizált a függönnyel, rajta az almazöld asztaldíszek, élő virágok formájában. Este tízre értünk haza, még akkor manikűröztem. Szerencsére az epilálást már csütörtökön este elvégeztem. Aztán eljött a szombat.
Reggel hétkor keltünk, és együtt elmentünk a fodrászhoz, a férjem haját hipp-hopp megcsinálta a fodrász, aztán az enyémet is viszonylag hamar. Hátul a tarkómon volt egy egyszerű konty, a hajam pedig bal oldalt elválasztva volt lenyalva. A kontyba kontytűk díszítették a frizurát. Aztán elmentünk a szüleim házához, útközben elhozuk a csokrokat. Csodálatos lett a hófehér orchidea sötétzöld levelekkel, hosszú almazöld szatén- és selyemszalagokkal, amelyek kb. 60-70 centisek voltak, ahogyan kértem.
Hazatérve a férjem elment a faluházba, én pedig még egy kicsit rendezgettem az udvarunkon felállított sátor alatt az asztalt, közben 11 felé megérkezett az autónk, egy feket Peugeot, ekkor már rajta volt az autódísz is, ami szintén világoszöld és fehér összeállításban készült, ugyanolyan szalagokkal, mint az én csokrom.
Dél előtt megjött a kozmetikus is, elkészítette a sminkünket, aztán szépen felöltöztünk, és vártuk, hogy jöjjenek a fiús háztól. Fél kettő után érkeztek meg zeneszó kíséretében a férjemék. Gondoljátok, mindenki kint volt az udvaron, fogadták őket, én meg egyedül a házban a kezemben a csokrommal vártam, hogy hívjanak ki. Annyira izgultam, és senkihez se tudtam szólni. Hihetetlen volt, hogy eljött az én pillanatom is! Ki be rohangáltam a hallból a konyhába, és fordítva, már amennyire ilyen ruhában lehet rohangálni, hogy lássam a vendégeket. Aztán bejött a vőfély a szüleimmel, és gyorsan megbeszéltük, hogyan kísérnek ki a szüleim. Utána kimentek, majd pár perc múlva bejöttek értem. Apu ment elől, én középen, végül anyu. Mikor kiléptünk a teraszra, és a párom meglátott, fantasztikus érzés volt! Szó szerint meg se tudott szólalni. Szó, ami szó, borzasztó jó lett a smink is, a frizura is, a konty fölé, hátra betűzött fátyol is, na, meg a ruha, amely gyönyörűen csillogott. Annyira izgultam, ahogy mentem le a lépcsőn! Ekkor "elbúcsúztam" a rokonaimtól, mejd a férjemmel felmentünk a teraszra, én feltűztem neki a virágot, ő pedig odaadta nekem a csokrot. Aztán csókolóztunk!
Ezután elindultunk, mindenki beszállt az autóba, és elmentünk a templomba, amely szintén nagyon áhitatos volt. A pap még kacsintott is a férjemre.
A szertartás után fényképezkedtünk a templom előtt, és fogadtuk a gratulációkat. Csodálatosan szép idő volt, a nap szikrázott, lány szellő lengedezett, majd megszólalt a harangszó... és ekkor eldobtam a csokromat. A pártában lévő fiatal lányok odaálltak a templom elé, én felmentem a lépcsőre, és eldobtam. Persze, inkább magasra dobtam mint messze. A tesóm barátnője erre kiugrott a lányok közül, és rávetette magát a csokorra, amely a földön landolt., nagy sikoly és diadalittas kiáltás kíséretében. MIndannyian nagyon jót nevettünk, a másik koszorúslányom pedig bundára esküdött!
Ezek után elmentünk a polgári szertartásra, amely egyszerű, gyors és szép volt. A násznép ezek után elment a lagzi színhelyére, mi pedig fotózkodni a műterembe. Ekkor a nagyon meleg műteremben hirtelen ránk tört a fáradtság, az éhség és a szomjúság. Mindenfajta képet csináltunk, különféle háttérrel. Csináltunk szexi képet is, látszódik rajta a harisnyatartóm.
Megláttam az egyik fotelben egy nagy régi macit, gondolom, a gyerekeket szokták vele fotózni. Kitaláltam, hogy tegyük magunk közé, amikor ülve fotóznak bennünket. Teljesítették a kívánságomat !

Annyira kíváncsi vagyok már ezekre a képekre.
Ezek után úgy döntöttünk, hogy a természetbe szeretnénk menni fényképezkedni, ezért a lagzi helyére hajtva elmentünk a búzatáblákhoz, és a pipacsosban készítettek rólunk képeket, meg az autóval is készültek képek. Aztán a major helyszínén is, ahol volt a vacsora. gyönyörű bokrok és fák voltak ott. Na, és persze, a naplementében, háttérben a búzatáblákkal. Képzeljétek, olyan jó képek készültek. Pl. olyan, amin olyan, mintha fognénk a napot a férjemmel, én felül tartom a kezem, ő alul, középen pedig a narancssárga nap.
Ezek után bementünk a terembe, ahol a vendégek már helyet foglaltak. A vőfély mindkettőnket köszöntött, majd üdvrivalgásban törtek ki a vendégek. "Éljen az ifjú pár!"-így a vőfély. "Éljen"- így a násznép, és ezt háromszor egymás után minden alkalommal.
Ezek után elfogyasztottuk a vacsorát, de előtte megnyitottuk a férjemmel a táncot. Hihetetlen volt, hogy mindenki minket néz...
Aztán vacsoráztunk, de a vőfély különféle meglepetés játékokat talált ki. Pl. képzeljétek, kitalálta, hogy ha a vendégek elkezdik a tányérjukat az evőeszközzel verni, nekünk abba kell hagyni a vacsorát, felállni, és addig csókolózni, amíg abba nem hagyják a csörömpölést. Aztán vacsi közben egyszer csak halljuk, hogy valaki elkezd csörömpölni, aztán egyre többet... nekünk meg fel kellett állni, és csókolozni. Ezek az ebadták meg nem akarták abbahagyni, úgy hogy perceken át "csókolóztunk", persze, majd meghaltunk a nevetéstől.
A vacsora után jött a tánc és a mulatság, több játékkal is megfűszerezve. Én nyertem meg a tojásgördítő versenyt, biztosan ismeritek....én tudtam a férjem nadrágján felgördíteni, majd a kényes helyeken lefelé gördíteni.

Nagyon nagy tapsot kaptam. Aztán volt kán-kán is, a nőknek kánkánozni kellett, utána a férfiaknak a Kalinkára táncolni. Amikor egy kicsit abbamaradt a tánc, a vőfély mindenig különféle érdekes játékokkal, észrevétlenül csalta a parkettre a vendégeket.
Aztán éjfél előtt elosontunk átöltözni, jöttek a koszorúslányaim is. Pár perc alatt átöltöztünk, majd jöttünk vissza, és elkezdődött a menyecsketánc. Egyedül táncolt, a férjem nem. Hát úgy megpörgettek, hogy az nem igaz! Utána játékok voltak, mindenfajta kényes játék, amint a hasukat fogták a vendégek, úgy nevettek. Pl. a pár sliccét három varrással be kellett varrnom, majd a fogammal kellett elharapnom a cérnát.

Aztán a férjemnek be kellett menni az asztal alá, nekem az asztalra, dobbantani a lábammal, és megkérdezni, ki az úr a háznál. A férjemnek azt kellett mondania, hogy "én", erre nekem még nagyobbat kellett dobbantanom, hogy ki az úr a háznál, mire neki megint azt kellett felelni, hogy "én", mire rákiáltott a vőfély, hogy akkor miért vagy az asztal alatt!
Aztán a sok aprópénzt el kellett kezdenünk söpörni, majd egyszercsak felkaptuk a vékát, amelybe a pénzt tették, és kirohantunk a teremből. Elszaladtunk haza vele, megszámoltuk, és visszamentünk. Ekkorra már páran elmentek, de a mulatás még így is fél négyig tartott, kb. négyre értünk haza, és olyan öt körül kerültünk az ágyba.
Másnap elosztottuk a megmaradt ételeket, plusz estig nosztalgiáztunk a szüleimnél, és a maradékokból lakomáztunk. Ma pedig a technikai dolgokat intéztük, visszavittük az edényeket, ahova kell, a ruhát a szalonba, férjem öltönyét tisztítani.
Tart még a hangulat, az érzés... annyira más most minden. Pedig minden ugyanolyan, mégis más. Azóta is mulatós zenéket hallgatunk.... csodálatosan szép idő volt, meleg. Jó volt a zene választás, a vőfély, az ételek írtó finomak voltak. és rengeteg bókot és dicséretet kaptam,azt mondták, csodálatosan szép vagyok. És az egészben az volt a legjobb, hogy éreztem, őszintén mondják, nemcsak udvariasságból...mindenkinek kivétel nélkül rettentően tetszett a ruhám, szóval, megérte az árát. A sminkem is, a hajam is. Én meg csak irultam-pirultam.
Minden percét élveztünk, és kivétel nélkül mindenki nagyon jól érezte magát, azáta is az ismerősök, szomszédok, akik ott voltak, erről beszéltek. Teljes mértékben úgy érzem, hogy jó, hogy nem spóroltunk, és igenis, a legjobbra töreketünk, mert ennek meglett az eredménye. És a sok szervezkedés is meghozta gyümölcsét. Semmit nem bárok, sőt, mindennel nagyon-nagyon elégedettek vagyunk.
Nászútra pedig majd a nyár során kerítünk sort, egy tengerre akarunk menni, s valószínűleg valamely görög szigetre megyünk. Most júniusban pedig elkezdjük nézni a lakóházakat Pesten.
Nagyon közel érezzük most hozzánk a családunkat. Olyan jó érzés, hogy mindenki mellettünk volt, és mindenki azért fáradozott, hogy minden jól sikerüljön. örök hálám nekik. Szinte könnybe lábad a szemem, ha rájuk gondolok!
Azt mondom, egyetlen lánynak sem szabad kihagynia az esküvőt az életéből, és igenis, fel kell venni azt a csodálatos fehér ruhát, és megadni a módját, amint lányból feleség lesz.
Még biztosan sok mindent kihagytam, ha eszembe jut, írok róla, és nyugodtan kérdezhettek is.
A fotók a hétvégén, jövö hét elején lesznek kész, majd teszek fel. Igaz, olyat nem akarok, amit teljesen látszódik. Nem nektek nem akarom megmutatni, hanem a netes publikumnak nem. Azért megpróbálok majd olyat találni, amin látszódik a lányeg, de az arcunk mégsem.
Ja, egyébként a menyecskeruhám is nagy sikert aratott!
Minden vendég eljött, összesen két pár volt, aki jelentés nélkül nem jött el. Egy életen át bánhatják, mert fantasztikus volt a lagzi és a mulatozás, ezt szegényes indokokkal felesleges volt kihagyniuk.
Most pedig elrendezgettük a szép emlékeket, a sok képeslapot, és az ajándékainkat is. Gyönyörű kristálypoharakat kaptunk, tányérkészletet, tálcát, de a legtöbben pénzt adtak.
Mindketten borzasztó boldogok vagyunk!