Konan, Monee!
Sajnos nekem is van ilyen gondom.
Hétvégén minden happy, tök jól vagyok, nem is érzem a hasam. Munkában meg tök nem jól vagyok. Elég sokat ülök, és néha fel kell ugrándoznom, így elég sűrűn bele is nyilal valami a hasamba.
Nekem is még ki kellene bírnom egy darabig, mert még nincs helyettesem, és ha lesz is azt még be kell tanítani, ami minimum 3 hét feszített tempóban.
Nagyon el vagyok keseredve, ma már mondtam is a főnökömnek, hogy egyre nehezebben mozgok, és fáj a hasam, és tele a hócipőm. De csak annyit tudott mondani, hogy azt a pár hetet bírjam már ki.
Próbálom-próbálom, de ha így megy tovább feladom.
Úgy vagyok, mint Monee, a lelkiismeretem nem hagyja, hogy itthagyjam ezt az egész bagázst, és csak magamra gondoljak.
így kevésbé lesz lelkifurim, hog yholnap megveszem 
bár még nemtom hova fogom tenni egyenlőre....
) A fiam 12 éves most, addigra majdnem 13 lesz, és gondolom a párommal ellesznek pár napig nélkülem. Majd anyósékat rájuk uszítom, hogy figyeljenek rájuk, ők úgyis közel laknak.
Repesztették és kész! Egyébként ezek a dolgok pedig úgyis ott dőlnek el a kórházban szerintem, erre nem hiszem, hogy készülni lehet. 
) Mellszívót biztosan viszek a kórházba, mert emlékeim szerint a kórházban éjjelente többször is elöntött a tej. Mondhatni tejben fürödtem! 
Aznap, mikor hazaengednek biztos ott lesznek anyósék és anyukámék. De napokig nem igazán szeretnék senkit sem látni, ebben biztos vagyok. Lesz éppen elég dolgom, és vár otthon a családom is, a legfontosabbak és akikre biztosan nagy szükségem lesz: a párom és a fiam.
) de mivel a végén csaszi lett, igy sanszos hogy most is az lesz (bár nagyon-nagyon szeretném "rendesen" befejezni)
