Halihó, Lányok,
átfutottam a csaknem tízoldalnyi elmaradásomat: őszintén köszönjük a kedves szavakat, vudukat, köszöntéseket, ránkgondolásokat! Mi is viszont kívánjuk minden betegeskedő babának, mamának a gyors gyógyulást, gratulálunk a hófordult és névnapos babáknak, nem is szólva az akrobata (felállt, mászkáló stb.) babákról! GYÖNYÖRŰEK A BABÁK MINDEN KÉPEN!
Regény tudnék írni a múlt hétről, de azért próbálok rövidebb lenni

Most alszik a drága, próbálkozom.
Az előzményről tudtok: Ádi már a kórházba vitel előtt egy héttel nem volt jól, de lázas 5 nappal előtte lett először, utána horror 39 feletti lázakat produkált, mindezt reggel vagy akár kora délután is, az apja ezért végig itthon maradt, hogy hűtőfürdőzni tudjunk és azonnal indulni, ha valami van. Közben folyamatosan konzultáltam a gyerekorvossal, plusz kijött párszor. A láz maradt, nem is nagyon ment le 38 alá semmilyen kúp hatására, közben Ádi bojkottálta a szájon át adható szereket, így azok kiestek, ami még jobban aggasztott. Amúgy nem hányt, de a Nurofentől vagy bármi ilyesmitől azonnal öklendezett, és ha előtte evett, ki is jött az is. Ami érdekes volt, hogy amúgy semmi nem látszott rajta, ha magas volt a láza, az persze altatta, elnyomta, de amúgy ezerrel pörgött, jó étvágya volt és egyáltalán nem volt kiszáradva. Csütörtökön aztán elkezdtük volna az antibiotikumot adni, valahogy be is ment Ádiba szájon át (bár végigöklendezte) a Cedax, rá egy órára megetettem, majd 5 perc múlva sugárban (!) kihányta, amit evett és szerintem a Cedaxot is (a színe alapján gondoltam). Na itt elszakadt nálam a cérna, felhívtam a gy.orvost és indulás a kórház. Ott, nem túlzok, a gyerek „röpke” 3 órával odaérkezésünk után került orvos elé, voltunk előttünk ketten + műszakváltás. Szerintem ez elég gáz. Ettől függetlenül az 1 hét Szent László Kórház után azt mondom, elég jó volt a helyzet, a visszásságokról mindjárt írok. Tíz körül kaptunk szobát, összesen vagy kettő olyan van, amiben van nagyágy is, mi nem ilyet kaptunk, úgyhogy a földön aludtam (mint ahogy minden szülő szinte). Na most ezt annyiból értem, hogy helyszűke és a gyerekek fontosak, de hát egy gyerekosztályon a szülő is ott lesz vagy valaki, nyilván aludnia is kell… és nem túl higiénikus a látogatókat, kórházi személyzetet stb. befogadó szoba padlóján feküdni. Ádinak nagyon jó volt a hangulata, pörgött a vizsgálat alatt is egészen a vérvételig. Éjfélkor tudatta velem egy alapos, de elég karcos stílusú doktornő, hogy a gyerek fehérvérsejtszáma az egeket ostromolja, azonnal antibiotikum intravénásan, és vsz. húgyúti fertőzés. Közben megtudtam, hogy a szobatársunk egy rotás kislány és az anyukája, ettől csaknem elsírtam magam, hiszen közösen használtuk a WC-t, a mérleget, mindent. De valahogy Ádi mégsem kapta el, legalábbis a vizsgálatok szerint (kétszer is nézték) nem. Én viszont 5 napja erős hasmenéssel küzdök, étvágy nulla, ezért lehet, hogy ez az, vagy valami hasonló. Ádira monitort is raktak, ami a véroxigénszintet és a szívverését nézte (utólag megtudtam: azt figyelték, nem lesz-e tachycard), ezt 2 nap múlva levették róla. Elég nehéz volt megakadályozni, hogy a mozgó baba ne tekeredjen bele az infúziós és a monitor vezetékébe, a monitor ráadásul sokszor tévesen riasztott, első éjszaka vagy tízszer. Az infúziót azért kapta Ádi pár napig, mert nem tudták belőni, mennyire száradt ki, nem tűnt annak, és nagyon kevesett evett csak (50-60 ml-eket egy ekkora baba!). Közben aggódtam, mennyi tejem marad, szerencsére a mell tudja a dolgát. Ádit folyton mérni kellett, minden pisi, kaki, evés, a kaki jellege stb., mindent vezetni kellett, így figyelték a folyadékháztartását. Jól ment minden a 3. napig, a szobatársunk és az anyukája hazament, majd Ádi lement láza visszatért, igaz, max. 38,2 volt, de az orvost is aggasztotta. Az orvosok és a nővérek is normálisak voltak, csak pár nővér minden semleges kérdést („Van egy székük kölcsön?”) támadásként értelmezett. Amúgy a gyerekosztály egy új épületben van, a szobák tiszták, a lehetőséghez mérten szépek, szobánként fürdőszoba, jó is mindez, csak épp egy darab éjjelszekrényfélén kívül semmilyen pakolófelület nincsen! Képzelhetitek, az ember beviszi a gyerek összes cuccát szinte (játékhoz, sok pelus, fürdetéshez minden), meg magának ezt-azt, alvóscuccok (polifoam stb), úgy néztünk ki, mint egy depó. A 6. napon borultam ki, amikor a vizit során megtudtam, hogy még nincs rotaeredmény, nem is nagyon derült ki, hogy mitől lázasodott vissza a fiam. A diagnózis: erős bakteriális fertőzése volt Ádinak, de a vizelet-, székletmintából és hemokultúrából nem sikerült semmit v. alig valamit kimutatni, aminek az időközben kontaminálódott minta is lehetett az oka (elég nehéz a jó vizeletminta). Persze én nagyon örülök minden negatív mintának, és a vérképe is harmadnapra rendeződött, csak ez a rejtélyesség nyomasztó. Láttam, ahogy folyton vizsgálják meningitisre (tartó-, térdvizsgálat), tényleg alaposak voltak. A dolog iróniája, hogy időközben a BCG-s folyás megállt… még egy kontrollra elmegyünk azért. Ádi továbbra is sokat kakil, de már szépeket, és annyit rakom mellre, mint újszülöttkorában (éjjel is, ha ébred), kezd visszatérni az étvágya, talán almázunk is.
