Most nem hiszem,h lesz időm visszaolvasni, Lilla kicsit kiborult nemrég, most alszik, de én hulla vagyok. Csak kb visszalapoztam és látom, h keresitek az elveszett báránykákat.
Mi is hazaértünk sikeresen anyóstól, mindenki nagyon boldog volt, a dédi teljesen odáig volt. Sajnos a másik dédihez nem jutottunk el, mert menet közben egy valami vírusos betegség elharapódzott Petin és nagyon kivolt. Ülve elaludt a fotelban pl...

. Szóval haza is jöttünk, de vasárnap így is úgy is jöttünk volna. Szerencsére mi nem kaptuk el.
Ezt leszámítva egészen jó volt, persze anyósnak megvoltak a szokásos húzásai, de nem volt vészes. Próbáltam eleregetni a fülem mellett.
Szóval ezen a héten itthon az egész család.
Ja igen, Móni azért remélem te is túlélted az anyóst

azóta még nem jelentkeztél, ha jól láttam.
És még azt elfelejtettem írni, h szombaton a lánykám felállt, szóval sűrűn gondoltam a Mónira

amit írt

hát én nem gondoltam volna. De a második vagy harmadik próbálkozást sikerült elkapnom fényképezővel is.
Még az a szerencse, h azóta nem nagyon erőlteti inkább csak feltérdel, mert még eléggé ingatag és így még több a baleseti lehetőség.
Így is képzeljétek tiszta kék zöld a kis térde mióta mászik

úgy sajnálom, de látszólag őt nem izgatja a dolog....pedig én már azon gondolkoztam kap valami térdvédőt...
Aztán még téptünk újságpapírt és annyira röhögött, h a végén már visított

én nem tudom mi tetszett neki annyira rajta, de mi is könnyesre röhögtük magunkat.
Puszi nektek.