Sziasztok!
Gyors leszek, mert kaptunk egy potya estét Apával
Bala nem volt hajlandó hazajönni velem Anyuméktól, s mivel holnap úgyis mentünk volna hétvégére hozzájuk, így Anyum bevállalta Mazsolát. Bala meg lelkendezve maradt.
Szóval most akkor rólunk:
Háááááááááááááát Zsebivel való terhességem teljesen más mint Balával. Szegéynkém sokkal kevesebb figyelmet kap, mint anno Bala, hiszen egész napos Bala-buli van. No persze ez nem azt jelenti, hogy nem gondolok rá, dehogyis nem, csak míg Balánál amikor hazaestem a melóból, akkor relax volt, zenehallgatás, álmodozás. Most ez estére marad, azaz maradna, ha nem dőlnék be az ágyba mint egy hulla.
No meg kijut az idegeskednivalóból is. Azt hiszem csak utaltam rá korábban, de nem írtam, hogy a 7. héten baranázgattam két hétig, s a dokim is csak annyit tudott hozzátenni, hogy a terhesség valós, de nem tudja garantálni, hogy meg is marad a pici. Na ez volt az első izgulás.
Aztán jött egy anyafogzás a bölcsességfogamnak köszönhetően, amitől kaptam egy szájzárat. Kegyetlenül fájt, így fájdalomcsillapító, pedig az első trimeszterben még az sem túl szerencsés. Dehát ha muszáj.
Aztán jött az influnelza. Telibe belemásztam három nap magas láz. Megint csak Rubophen (s sajna nem egy).
Az influ ráment a vesémre, véres vizelet. Antibiozikum gyanu. Na ezt nem! Mondtam én, gyorsan minden természetes gyógymód elő (tőzegáfonya kapszula, vörösáfonyalé, sok-sok folyadék). A végső határidőre vesém rendben, megúsztam az antibotikumot. De a torkom nem javult. Erre semmi gyógyszer. Homeopátiához nyúlva kezelgetem (sjna még mostanság is, bár azért már jobb).
Hogy véletlenül se unatkozzak, most hétfőre kiújult a hallójáratgyulladásom egy k...va pattanástól a fülemben, ami bellobbantotta az egész jobb felemt. Naponta doki, gyógyszeres gézcsík feszíti az egész fél fejemet. Két éjszakám nulla, mert a fájdalomcsillapító, amit ugye pocakosan szedhetek nem elég erős, így majd szét szakadt a fejem. Jobb híján fel- s alá- mászkáltam a lakásban, mert fekve lüktetett és hasogatott. Tegnapra túl voltam a nehezén, már nem kellett fájdalomcsillapító. Ma még voltam dokinál, de holnap már nem kell mennem. Hétvégén magamnak kezelgetem fülcseppel. Remélem ezzel le is tudtam.
Szerencsére a fosós-hányós vírus elől elmenekültünk Anyuméktól az utolsó pillanatban. Náluk végig ment mindenkin. 2-3 nap ramaty szenvedésben volt részük. Na már csak ez hiányzott volna.
Eddig volt a panaszáradat, s remlem ezzel le is tudtam. Nagyon remélem, hogy Zsebinek nem ártott semmi.
Pocak növöget, sőőőőőőőt: mivel alapból nem kevés plusz van rajtam, azt most Zsebi ezerrel nyomja előre, így már most úgy nézek ki, mint aki holnap jelentkezik a szülészetin, hogy "Jöttem szülni". Amikor rákérdeznek, hogy mennyi van még hátra, s mondom, hogy "Ó aug. 6-ra vagyunk kiírva", akkor hüledeznek, hogy "Atya ég! Azt hittem már csak pár hét!"
Mondjuk ehhez hozzá kell tennem, hogy Balával is hatalmas pockom volt, s minden doki, aki még nem találkozott velem uh kapcsán, úgy köszöntött, hogy "Ó még egy ikres kismama!" És amikor mondtuk, hogy nem, egyedül lakik Mackó odabent, közölték, hogy "Akkor minden részvétem a szülést illetőleg!"
Jövőhét szerdán megyünk AFP vizsgálatokra, meg uh-ra.
Aztán Március 21. 4D.
Ha nem szégyenlős Zsebi, akkor már most kiderülhet, hogy pöckös vagy likas, de Apa azt mondta, hogy Ő lányt "csinált", így nem lehet pöcke.

Nem is engedi, hogy fiú nevet keresgéljünk. De még a lány név sem tiszta. Csak nagyon óvatosan írom: talán Laura Nóra, de ezmég nagyon képlékeny. De hát először lássuk milye is van, s majd akkor konkrétan rágyúrunk a témára.
Mostanra ennyi voltam, illetve még rakok fel képeket, de most ezt elküldöm.
Puszi: Timi
Ui.: Tali: Holnap, azaz ma

nekünk nem jó. A jövőhét még képlékeny minden téren.