Sziasztok!
No, meg volt a nagy dokizás.
13 órától majnem négyig üldögéltünk a váróban.Szegény Apánk majd szét szakadt, annyi dolga volt!
Odaadtam a leleteimet, nagyon megdícsért, hogy minden nagyon szép. "De akkor hol a gyerek??"- kérdezte többször is. Mondtam, kerestem én , de nem találtam egyet se.

) Kérdeztem, hogy jó-e ez nekem, hogy nincs probléma, vagy könnyebb lenne, ha találtak volna valamit. A doki mosolyogva annyit mondott: "Ez jó kérdés..." Tehát, nem a válasz, de nem érdekel, mert azért mégiscsak jobb egészségesnek lenni.
A pajzsmirigy hormon vizsgálatom lemaradt, úgyhogy még egy csapolás kinéz:))
Most jön a szokásos ovu.indukciós eljárás... Remélem, ez megoldja a gondom!És mind a két petefészkemben lesznek szép petikék (a bal évek óta szabotálja a munkát, a jobb meg hiába működik, a petevezetőm azon az oldalon nem igazán szuperál---itt a bibi szerintem), és akkor ....előbb-utóbb.....

))
Nem tudja ez a jóember, hogy micsoda társulat büszke tagja vagyok én!
Azt mondja nekem, ha telefonálok mikikor, mondjam, hogy ovu indukcióra várok, vagy ha ezt nem tudom megjegyezni, csak annyit, hogy gyógyszeres kezelésre

D
Mondtam neki, ne aggódjon, emlékezni fogok, kiképeztek rendesen a lányok! (ez úton is ezer köszönet és hála)
Tetszenek a történeteitek! Sajnos sokáig tabu volt a téma, a szülők szégyellték, ha lombikkal sikerült csak babásodni, ezért ilyen tájékozatlan a nép!
Még jó, hogy mi büszkék vagyunk, és hirdetjük az "asszisztált reprodukciós eljárások" nagyszerűségét!
Puszillak titeket!