Sziasztok!
Bocsánat, hogy csak magamról, de ezt muszáj leírnom.
Nem véletlenül "tűntem" el tegnap este óta. Rámjött a dili. Este már sírtam, veszekedtem Apával, úgy éreztem kimerült vagyok, nincs elég tejem. Éjjel felébredtem, tapogattam a cicijeimet - úr isten, hogy lesz ebből tej -, milyen tápszert kell vennem reggel, ittam az ásványvizet...
Reggelre lett tejcsi (persze). Zsófi 6-kor kelt, 3 órát játszottam vele, ki voltam merülve, mert nem sokat aludtam.
Befeküdtem Apa mellé, és motyogtam, hogy úgy tudnék aludni. Erre: én is. És Ő már aludt is.
NA erre teljesen kiakadtam, Zsófi sírt, én elvonultam sírni.
Erra Apa felkel, és mondja, hogy pihenjek le.
Én meg azt mondta, nekem el kell mennem!
(És itt félre ne értsetek! Mikor Zsófi megszületett, azt mondta a védőnőm, hogy hetente jelöljek ki magamnak egy időpontot, mikor csak magammal foglalkozom, kikapcsolódom. Én meg néztem rá, hogy ezt miért mondja...)
És cirka fél évvel később értettem meg.
Gyönyörű dolog a babázás, de amennyire szép, annyira kemény is.
Én csak azeretnék pihenni egy órácskát. Szeretném, hogy engem ugráljanak körbe, kényeztessenek, kíméljenek. Csak egy óráig.
Apa megértett.
Fogtam a kutyákat, és ebben a jeges szélben felmentem az erdőbe kiszellőztetni a fejemet, ahol már fél éve nem voltam, és ahová minden nap mentem a kutyikkal.
Kieresztettem a lila gőzt. És mintha Zsófi érezte volna, hogy Anyát most békén kell hagyni, miután visszajöttem és elaltattam, a szokásos 30 perc helyett 1 órát aludt.
Most jó - persze még mindig picit aggódom a tej mennyisége miatt, de nem lesz semmi gond.
Zsófi nem tehet semmiről, nem haragszom rá, vagy valami ilyesmi, imádom, csak hát besokalltam.
Munka, gyerek, háztartás, kötelességek, no szórakozás (akárcsak egy séta).
Persze találkozás Nolkáékkal és Mátéékkal is feltöltődés volt, de talán már elegem van a télből is.
Majd fogok rendszeresíteni ilyen "egyedülléteket", mert úgy látszik ez nekem kell.
Szóval picit elmenekültem...
Remélem nem gondoltok semmi rosszat, Csücsöriborsót imádom a világon a legjobban!