Jó reggelt!
Képzeljétek, Szeli végigaludta az éjszakát.

Este fél 9-től 6-ig aludt. Hurrá!

Persze én meg fél 4-kor sasoltam az órát, hogy „na, mi van?”…
Motiot! Ügyi vagy, hogy nem adtad fel a fogyit a stagnálás miatt! Én teljesen meggyőzödtem arról, hogy ki kell várni a 9 hónapot.

De akkor lehet, hogy mégsem??? Mindegy, én most már megvárom a zöldség-gyümi szezont.
Aranyosak a fiúk!
Jobbulást!
Hajni! Jobbulást Lillának!
Kaja:
6.30, 10.00, 13.30, 17.00. 20.00 óra 180-200 ml tápszer
És tegnap kezdtük a kóstolást (almalével).
Kaqk! Jobbulást a csípődnek!!!
Kiskolbi! Jó munkát, azért próbálj meg néha jönni!
Hát én már nem tudom, hogy mi volt a kórházi csomagban…

Szerintem kidobáltam a feleslegesnek tartott papírokat, a termékeket meg jól "bezsebeltem" (elképzelhető, hogy nem is néztem meg, csak: „á, a hülye szórólapok…

).
Zsófi olyan azon a képen, mint egy kisnyuszi! Szép fogacskák! És milyen egyformán nőnek!!!
Mesi! Igen, tudjuk, hogy mik vannak (pl. VikDani kiflipóz) és (amit még hozzáteszek), hogy tudjuk hogy sok védőnő meg doki mekkora baromságokat mondd néha.

Így meg nyugodtak vagyunk, mert nem ijedünk meg minden apró eltéréstől…
Én egyébként a vízben szoktam
ültetni Szelit, mert ott nem nehezedik akkora súly rá, és egyébként is fogom (mert ha eldőlne… zsupsz, bele a vízbe…

).
Jaj, de jó a nap fotója!!!
Dotildi! Egyébként én sem értem, hogy készített Mesi ilyen fotót. Én, ha lehúzom Szeli alsó ajkát, akkor egyből odadugja a nyelvét (mint Dorka), és semmit nem látok. Így csak tapintásból tudom, hogy fog még sehol…
Dorkának gratu a 2. fogacskához!
Maggie! (doktori disszertáció)

…hát mekkorát röhögtem a dumádon!!!
Migrén, jaj! Nagyon rossz. Nekem is volt tinikoromban. Anyukámnak sokszor, ő nyugtatót szedett rá. És valóban, sötét szoba és tök kuss, és még úgyse jó… + nekem még látászavarom is volt előtte. Ráadásul Anyu éppen milánóit készített (amit imádtam), és utána évekig ha megéreztem az illatát, megfájdult a fejem, és hányingerem lett. Szerencsére már újra szeretem!!!
Szeli is olyan cuki! Amikor föléhajolok, kinyújtja a kezét, hogy meg akarja fogni az arcomat. És akkor tapogat! Imádom!!!

Meg persze néha jóóól belemarkol a számba… hihihi!
Mesi! Ezt az
anyasimit én is szoktam. Hátha megjegyzi, hogy Anyát nem bántjuk!
Köldöksérv: én úgy tudom, hogy csak ragasztani kell, vagy még azt se, és magától helyreáll. A ragtapaszt meg mindig más irányba kell ragasztani. (Valaki babájának volt, azt tudom. Akkor meg is kérdeztem a védőnőnket. De hogy kinek?

)
Juba! Jesszus! Ennyi antibiotikum…

aztán majd alig tudják visszaállítani szegény babának a bélflóráját…
Bertus nagyon ari!!!
Na, akkor úgy látom, még időben vagyunk a kóstolással. Nem baj, ha egy kicsit lassítotok!!!
