Sziasztok!
Végre újra itt vagyok.

Szokás szerint nem voltak egyértelműek a Nagyfőnök emilben küldött utasításai, így amit csináltam, nem volt jó (megint túlreagáltam a dolgot biztos-ami-biztos alapon), így ma kezdhettem elölről.

Most elküldtem neki, de tutira most se lesz tökéletes. Ha netalántán mégis, küldi a kövi melót. Bánom is én, csak küldjük már ki ezt a két kib...tt cikket folyóirathoz!
Visszaolvastam becsülettel, és nem is tudom, hol kezdjem. Majd ahogy eszembe jut...
Regi: szerintem Apa nálatok is főleg bizonytalanságból vonja ki magát a babamelóból. A mi Apánk még szülés előtt nagyban hangoztatta, hogy így meg úgy fogja csinálni, de persze még egyszer sem pelenkázott (mert ugye büdi), és én fürdetek, mert ált. addigra nem ér még haza (bár 7végén is én csinálom

). Viszont olyan már volt, hogy a tápisüveget Ő adta Máténak. A cicit ellenben nem csatolhatom fel rá... Mindegy, azért nagyon nagy haverok...

mármint Máté és Apa.
Emese: boldog szülcsinapcsit a Nagymamának!!!

A kockákat mi is megrendeltük! Láttad, mit csinál a katicabogár, ha kihúzod a csápját?

Még csomagolásban is nagyon szupi! Ezenkívül a rágókafülű lila egeret és egy rendes rágókát rendeltünk. Ezeket kapja Anyóséktól karira.
Irina: a takonykór eltart egy darabig, de Ádi majd megszokja az orrszívózást. Rájön, hogy jobb Neki utána. Igaz, Máté a végefelé kezdte utálni, de néha sajnos muszáj volt nem finomkodni, mert különben nem jött ki semmi, Ő pedig szenvedett volna tovább. POZITÍVUM: miután nátha alatt nem igazán tudott cumizni, elkezdett leszokni róla! Alig van a szájában!
Persze az öklei annál többször.

Most az a dilije, hogy még a cici vagy cumi mellé is bedug egy-két ujjacskát a szájába

, aztán meg reklamál, hogy nem tud enni.

Én persze tuszkolom kifelé a kezeit, de akkor meg az a baja.
Nyűgi: aaaaz van! Ráadásul a Drágám rájött, hogy tud sikítani, így most nem sír, hanem sikít ezerrel.

Én meg megyek a falnak.

Remélem, hamar megunja.
És észrevette a kezét, meg ülő helyzetben a lábacskáit is!!!!

És két napja próbál fogni!

Még kicsit ügyetlenke, de hogy nagyon igyexik! A forgolódást viszont nem nagyon megy, bármennyire is hamar megtörtént az első.
Anitja, Motiot, Amona, Emese és Mindenki, akit nem említek név szerint: egyre szebbek ezek a Babákok!
És egyetértek KTimivel és Emesével: annyira jó nosztalgiázni, aztán meg odamenni a kiságyhoz, és összevissza puszilgatni azt a Kisembert, aki nemrég még pocaklakó volt!
Vazze, bazi hosszú lettem.

Eldugulok, aztán ha kipironkodtam magam, még jövök!
Ja,
Granda! Milyen lett a mézeskali?
