Sziasztok Lányok!
Megjöttem Apánktól, sajnos már csak egyedül, baba már nincs... Valamiért meggondolta magát, volt mellette egy kis bevérzés, lehet, hogy attól, nem tudom... Szerdáig várunk, hátha kilökődik magától, ha nem, akkor János Kórház...

Egyelőre nem tudom abbahagyni a pityergést, nem is tudom, mi lenne most velem, ha nem lettem volna mindenre felkészülve, biztos még sokkal rosszabb lenne, mert így is elég szar... Na, mindegy, túlélem valahogy.
Csajszikák, akkor mostszomorúan ugyan, de kérném nagyon a menszimanókat, küldjétek nekem ezerrel őket, hogy megússzam a kórházat, jóóóóóóó?
Puszi, és előre is köszönöm a kedves üzeneteiteket, majd még azokon szétbőgöm a fejem, aztán nem sírok többet, megígérem!