Halihó Anyucik!
Evu, Bogi!
Köszönöm a szüli törieiteket! Annyira jó volt olvasni őket!
Hatalmas gartula a Babókhoz!
Egy idő után úgy érzi az Anyuci, hogy "Atya ég, megszülni nem is volt olyan nehéz (csak pár óra), sokkal nehezebb megbírkózni az összes többi "para-jelenséggel", ami az elkövetkező évtizedekben vár ránk. (Eszik-nem eszik, mért bukik, miért nem alszik, miért nem forog még, miért nem beszél még, a beteges napok, és ezek állítólag csak a kis gondok, s jönnek a gyeremekés kamasz évek..."

Nehéz, s mégis annyira gyönyörű dolog Anyának lenni.
(ez valahogy kikívánkozott
)
Évij!
Húha! Én már bizti csináltam volna tesztet
Kiváncsi leszek, mit lát, mond a doki.
Vicky!
Beni fotokat várjuk ám nagyon! Olyan tünemény!
(Hol talált rátok a fotós?
Zsóka!
Írj magatokról + fotók?
Lassan "kihalnak" a régi mototrosk?

(Mondom, én, aki tényleg csak alig-alig tud jönni

)
Fatima!
Úgy drukkoltam a két írásod között (egy szuszra olvastam az utolsó hsz-om óta írtakat), hogy minden rendben legyen Tarekkal és gyarapodást mutasson a mérlegelés. És IGEN! Remélem tényleg megnyugtatott a Kismackó, hogy "Anya, minden rendben, csak a bendőm kicsi!" (A kiöntött tápszereket én is mindig megsirattam.

)
Niki!
Jobbulást Emmának!
Andi!
Balának is 7 hósan bújt ki az első recéje anno. S sajnos ettől kezdve, igen sajnos ezzel is számolni kell. Bár lekopogom, mi annyira nem szenvedtünk velük, csak az evésünk lett nulla azokban az időkben.
Zsófi!
Jobbulást Samunak, jobb éjszakákat!
Azért ne tessék Samut így cipelgetni hegynek fel Jónáspocakkal!
SZuper lehet, hogy már Jónás is aktívkodik odabent.

Pocakfotót várunk, nagyon-nagyon!
Vízszerelő:

(sajnos ismerős szitu, kitartás!)
Hááááááááááát. 7-hós szeparációs szorongás nálunk sem volt, és ugyanígy, ebben a korban alakult ki valami miatt, hogy a mai napig úgy kell elaltatni, hogy fogjuk a kezét. Hogy miért alakult ez ki, passz. Ez is csak mint minden Balánál, egyik napról a másikra. Egyik nap még betettük a kiságyba, ott hagytuk, mukk nélkül befordult és aludt, másnap meg kézfogás. Gondoltuk pár napos korszak, mert túl sok info érte. Hát több mint egy éve tart... Amúgy olyan jó így elaludni vele, de ma kiborította az egész családot, amit művelt este. 1,5 órába telt, míg elaludt. Tornázott, énekelt, villany fel-le, 1l vizet megivott, csak aludni ne kelljen. Nem egyszer hagytuk ott, hogyha folytatja a kínlódást, akkor egyedül kell elaludni, hiába minden próbálkozás. Aztán a 1,5 óra kínlódás után úgy aludtunk el, hogy átkarolta a nyakamat, az arca az arcomban (alig kaptunk levegőt

egymástól), s közben fogta a kezemet. Hát nem kell mondanom, hogy ez a "pozíció", mégha meg is fulladtam közben, feledtette minden hisztijét és a nehéz elalvását. IMÁDOM!
Puszi: Timi