Na, halihó!
Megvagyok ám Fibi, csak valahogy nem jönnek a gondolatok. Amikor meg jönnek, nincs idő, vagy kedv. És még folytathatnám.
Szépek vagytok picurkák, anyákok meg...+++++++++
Szó volt fejlesztésről. Már mindent és az ellenkezőjét is leírtátok. Tény, azért mi egymást kitűnően tudjuk spannolni, ha fölös parára lenne szükségünk. (nekem is számosszor eszembe jut, vajon ez most gond-e, ami korábban -tudatlanságból?- egyáltalán nem látszott annak. Aztán másnap jót röhög a józan felem a másikon. Ilyenkor kicsit nem olvaslak benneteket, mert én kiváló paraanya vagyok, és olyikor nem lehet velem bírni. Diagnosztizáltam már magamon rákot is. (legutóbb nyáron) Nem gyakori, tehát Dingdongandrástól messze vagyok, de bele tudom élni magam.
DE: rengeteg sok jó, hasznos dolgot tanultam/tanulok tőletek, (és jó látni, ahogy egymásnak segítetek, ez melenget mindig) gyakorlati és leginkább érzelmi téren, amiért mindig visszatérek, és akkor órákig olvaslak vissza benneteket.
Bocsánatkérésről. Nos, én inkább úgy/hasonlóan fogom fel ezt, ahogy Indi. Ha marharépa vagyok, akkor igenis tudnia kell a gyereknek, hogy nem ez a követendő. Még akkor sem, ha igazam volt. Mert akkor hogy is van ez? Ha valami nem tetszik a szomszéd viselkedésében, odamék, azt pofánvágom? Vagy a férjuramat? stb. (és akkor most bevallom, hogy Beni pici korában (2-3 évesen) kapott párszor a fenekére, és a kezére. Aztán egy ilyen alkalommal annyira elszégyeltem magam. Mit ütök, mirét, és egyébként is.) NINCS kevesebb joguk, méltóságuk a gyerkőknek, mint nekünk. Ettől még én próbálom meg őket terelgetni a jó úton, én "mondom meg a frankót", de nem azért, mert ők hülyék, csak én már többet éltem, tapasztaltam, talán nagyobb a találati arányom a helyes döntésekben. És próbálom őket segíteni, hogy majd később tudjanak ők is helyesen dönteni. (persze csomószor döntök rosszul - én biz azt is elismerem - persze, csak ha rájuk tartozik. Mi tartozik rájuk? Sokminden, hisz velünk élnek, minden érinti őket is. Persze ha vita van Gy-vel, nem magyarázom el a konkrétumot, de azt joguk van tudni, hogy most apa és anya valamin vitáznak, anya kicsit szomorú, de majd megbeszélik a dolgot, ne féljenek. Mert úgyis érzik. Ahogy azt is, ha pl. az anyagiak, baráti viszonyok borulása, az ő viselkedésük, vagy más miatt feszült vagy. Ilyenkor én biz szólok. Anya ma idegzsába, vigyázzatok, mert tudjátok, gyorsan robban. És VIGYÁZNAK
Annyira aranyosan megértőek, és drágáim konstatálják, ma jobb anyát kerülni kicsit. Ettől aztán jól meghatódom, és már nem is olyan fontos az a baj. (persze többnyire)
Olyan is van, nem csak kevésszer, hony elüvölltöm magam. Sokszor biz jogosan. DE ez akkor sem megoldás. Nem szabad, hogy rögzüljön, ez a jó. Kicsi koromtól van egy mondás a szüleimnél: mi jár annak, akinek igaza van? A szája. Legtöbbször ezzel jót röhögve oldottuk/ták a vitát/veszekedést. Amiért most idéztem. Ha igazam van, sem követendő példa az üvöltés, undok beszéd, urambocsá a káromkodás. Hisz mi vagyunk a példa. Ilyenkor én biz elszégyelem magam, és -a következményt nem visszavonva- azt belátom, hogy bár jogosan háborogtam, ÍGY nem szabad. Mert holnap majd az oviban, suliban üvöltenek egymással, hisz nekik igazuk van.
Na, de én a nagy gyerkőimről beszélek. Picurkámmal kapcsolatban ismét Indihez csatlakoznék. Valamiért nagyon szeretnek minket az égiek. Egyszerűen angyal, bár kópé, de eddig csak akkor kiabáltam rá, ha megijesztett (hajcsattal közelített a konnektor felé, vagy cerkával Zsóka szeméhez, vagy lépcsőveszély). Bár hallott már kiabálni
, de anyira tudta, most neki szól, hogy állt, és biggyedt lefelé a szája, és én egy vadbaromnak éreztem magam, pedig csak őt féltettemben kiáltottam fel. De persze ő is el fogja kezdeni a kis játszmáit, de most a kapka, aja, nem, tejci, stb szavak folyamatos dumálása, és úgy általában elbájol.
Na, miután jól kinyilatkoztam,
Nuk, hol vagy ma? Jobb picit? Olyan sokat, sok jót mondtak, én sokat bólogattam. Nézegetem a blogodat, és emelem kalapom gyakran. Ne érezd magad rosszul, te vagy a világ legjobb anyukája Rékád számára. És ha kiborulsz, azért se érezd rosszul magad. Mindenki megteszi, csak nem annyira bátrak, hogy ezt nyíltan leírják. Ez sem baj, különbözőek vagyunk.
Nálam pl azt gondolhatjátok, mindig minden hepidéj. Persze, mert amikor nem, akkor nem írok. Biztos jobb lenne, ha kibeszélném magamból, de én nem tudom. (azért az igazsághoz tartozik, hogy van egy barinőm, akivel napi gyakorisággal dumálunk 1-2 órát, ha van rá időnk. Remekül lehet telefonálás közben könyvelni, pihizni, mosogatni, felmosni
)
És akkor szeretnék sok-sok +t kérni apukámnak. 3 hét alatt 5 kilót fogyott, borzasztó erős fájdalomcsillapítón él, hasi UH-n, gyomortükrözésen, CT-n laborokon túl van, és várjuk, hogy az orvosa végre visszajöjjön a kongresszusáról. Alig tud enni, dolgozni nem tudnak (anyával a vállalkozásukban most jön a csúcsszezon) és nagyon fél. Én is. Sose volt beteg, most annyira gyorsan öregedett. Nekem ő az én nagy és erős apukám, és most csak reménykedem, hogy nincs olyan baj, amin nem leht segíteni. Szóval ezért sem jövök mostság. Mert minden gondolatomban félek, hogy elveszthetem őt. Sok hibája ellenére ő egy szuper apuka, akiről rengeteg szép emléket tudnék mesélni (Indi). Annyit nevetünk vele. A csajok rajonganak érte, (Beni is, csak ő nem mutatja annyira) és látom, ahogy öleli őket fél, hogy meddig teheti. Tudom, nem szabad találgatni, de olyan hirtelen, és annyira drasztikusan lebetegedett, hogy...
Na, akkor most mék, próbálok aludni. Nem könnyű.
Sziasztok
Zsuzsi
)
De szépek ám 
gondolom hogy szépek!!
. Kicsit korán abszolválja ma a délelőtti alvását. Sebaj, legalább eljutunk a piacra, mielőtt megyünk az oviba.
, hogy ő az
), de legalább kialudtam magam kicsit, hála a kölköknek IS 
