Na, itt vagyok megint. Aranyosak vagytok, hogy így örültök, hogy kisfiú, bár szerintem, ha rózsaszín macit rakok fel, akkor is így reagáltatok volna
Hát szóval. Kedden voltunk UH-on, a Dokibácsi azzal fogadott, hogy az egyik eredmény nem lett jó. Naná, hogy az AFP, persze rögtön tudtam, és lőn. 2,5 helyett 2,8... Rögtön mondta, mielőtt feltettem volna terebélyes hátsómat az asztalra, hogy el kell majd mennünk a SOTE-ra, és ezt még a vizsgálat előtt mondja, nehogy azt gondoljuk, hogy látott valamit, egyébként meg valamelyik korábbi UH alkalmával látta, hogy minden rendben, de ezt muszáj, ha kicsit is eltér, irány a SOTE. Szóval nagyon kedves volt, nem is ijedtem össze magam térdig. Rögtön a gerinccel kezdte, végignézte az összes kicsi csigolyát, és tényleg rendben volt mind. Hát nem mondhatni, hogy boldog vagyok ettől az értéktől, de nem is ijedtem meg nagyon, millió ilyenről hallottunk már.
Aztán végignézte minden szervét, mindene rendben van, láttuk a szívét, megfelelő számú kamrácskákkal és billentyűcskékkel, keze-lába, ujjai mind-mind megfelelő számban és méretben. Aztán mondta, hogy van egy erős tippje a nemét illetően, szabad a gazda? Mondtuk, igen. Erre mondta, hogy úgy látja, kisfiú. Én meg, egyem azt a tudálékos fejemet, rávágtam, hogy igen, én is úgy látom... (még jó, hogy nem tettem hozzá, hogy "kedves kolléga...") Dokibácsink talpig úriember, nem röhögte el magát, hanem mosolyogva megkérdezte, hogy és érezni mit érzek. Pironkodva kellett bevallanom, hogy én biza semmit. Most én rossz anya leszek, mert nem éreztem meg, hogy kisfiú?
Aztán kijöttünk, és ott rendezgettük számtalan papírjainkat a folyosón, aztán kijött a Dokibácsi is, és még egyszer elmondta, hogy nem kell betojni (nem ezekkel a szavakkal, mert ő úriember), aztán az asszisztensnő is kijött, és ő is elmondta ugyanezt, meg azt is, hogy Amerikában nem is csinálják már, vagy máshogy, mindegy, az UH a mérvadó, egyébként is.
Amúgy talán emlékeztek, hogy már a 12. heti UH-on lehetett látni a nemét, sokan mondtátok, hogy akkor biztos fiú, és most már meg merem mondani, hogy persze, én is úgy láttam. Februárapunak hiába mondtam, végig meggyőződése volt, hogy biztos kislány, hiszen Dévai szép, kövér kislányt kívánt nekünk, és ők biztos tudják. Hát nemtom, lehet, hogy tényleg tudják, de Dévai olyan csalafinta fejet vágott közben, hogy még az is lehet, hogy csak meg akart tréfálni (már persze, ha tényleg tudják...)
Hát ennyi. Nagyon jó volt látni a gyerkőcöt, most már tényleg kezd babaformájú lenni. Ilyen mozit kívánok mindenkinek minél hamarabb!