én azért írok most, mert eddig csak "lapultam", de azért én úgy érzem h nekem "ingem" és illik hozzászólnom: ne Mártit ostorozzátok, mert azt hiszem, én legalább annyira benne vagyok a történetben, mint ő.
szal én sárosnak érzem magam az egész buliban, uis emlékeim szerint Márti is akkoriban írta eredeti hozzászólását, amikor kicsit én is kibuktam úgy kb 1 hónapja, amikor mindenki nyaralt és jött vissza a szuper történetekkel h milyen csodálatosan jó kisfiú/kislány volt a gyermeke. na az én kölyköm meg azokat a félórákat is végigüvöltötte, amíg vacsorázni voltam
meg h milyen csodálatos dolog ez az anyaság és öröm minden perce. meg szebbnél szebb mosolygós fotók. és tényleg úgy éreztem h ha mindenkinek minden ilyen flottul megy, akkor én mi a túrót keresik itt?! mert nekem meg nem.
a másik meg ez a kinek a gyereke mit tud már téma: én babakoromban már 9 hónaposan jártam és egyáltalán nem másztam. de tudom h ez nagggggyon nem jó (saját bőrömön is megtapasztaltam), úgyh az én folytonos parám h enyém fog-e. ráadásul folyton a kezemben van, tehát alkalma sincs sok gyakorlásra. anyám azzal húz h lehet h nem fog mászni, csak már rögtön szaladni fog. na és ez persze az agyamra megy... így aztán nem irigykedem mások babóira, csak "feszülten figyelem" h enyém nincs-e elkésve, lemaradva - de szerencsére úgy látom h nem.
És úgy szoktatok hiányozni és amikor nem írok nektek akkor is minidg gondolok mindenkire... és mindjárt sírok. És annyira megöllegetnék minden kis szomorkodót, bosszankodót...
, kocsiba vágtuk magunkat és irány haza. Az úton még fel-felsírt, de már nem folyamatosan nyomta, itthon meg mint akinél elvágták. Rávetette magát a kajára, de elötte megdobott egy mosollyal. Aztán boldogan lefeküdt aludni, és most békésen szuszókázik.
Ősbizalom megtartása=rabszolgasors 
[/URL]
