Sziasztok!
Bocs az eltűnésért, de mostanában egyedül vagyok egész nap a lányokkal, és belevetettem magam teljes gőzzel a ruhák szortírozásába, azzal a célzattal, hogy elkezdem eladogatni őket... Illetve hát ruhatárcsere kellett, Szilvi kinőtte a legkisebbeket, fel kellett hozni az egyel nagyobb méretet a pinyóból, Zsuzsa is kinőtte az eddigieket, azokat elrakni mire Szilvi belenő, és Szilvi kinőtt ruháit meg szétválogatni, hogy mi az ami eladható, mi az ami nem. Egész nap megy a mosógép, gyűlnek a tiszta ruhák. Csak gondolom illene ki is vasalni őket. Brrrr.
Alvás:
Mi még mindig együtt alszunk négyen egy szobában!!!

Mióta a srác elment, azóta nem szántam rá magam, hogy szétszereljem Zsuzsa kiságyát hogy visszavigyem a saját szobájába... Szeret mellettünk aludni. Meg én is szeretek velük aludni... azért néha jó lenne ha nem kéne megosztani az ágyunkat Szilvivel, aki tegnap éjjel végig rugdosott, szinte lelök minket Daviddel az ágyról.
Meg az is hátráltat, hogy ha át is költöztetem a lányokat a saját szobájukba, akkor is kelnem kell éjszaka, csak messzebbre kell menni, ergo még kevesebbet alszom.
Timó, szép ez az elhatározás, hogy minden éjjeli szopi után visszamész a nagy ágyba, legalábbis részedről, mert apának semmibe se kerül. Kicsit keserű vagyok emiatt, mert David is előadja a hattyú halálát, hogy velem szeretne aludni (ha én netán a gyerekszobában ragadok egy éjjel szopi során), de persze nem ő az akinek hatszor van megszakítva így az éjszakája. Ha mellettem alszik a gyerek, sokkal gyorsabban visszaalszunk mind a ketten. David általában fel sem ébred az egészre, neki tökmindegy.
Bölcsitéma:
Mi is megjártuk, Zsuzsával, és egyetértek Bellával. A beszoktatás megviselőbb mint amire az ember lelkileg felkészül. Én két hétre voltam kalibrálva, és szinte lelkibeteg voltam, mikor még a negyedik héten is sírt, sőt, ha már meglátta az utcát amiben a bölcsi volt, már akkor sírt. És ugye beteg is volt. Nem vettem komolyan, azt hittem, hogy a megszokott bölcsis betegeskedések. Pechünkre pont ekkor jelentkeztek az ételallergiájának a folyományai - a hasmenések, hőemelkedések, végül fülgyulladás, amiből aztán a két hét kórház lett decemberre, úgy, hogy október közepén kezdte a bölcsit. Most, mikor bementünk újra bölcsilátogatásra, akkor is mondták a dadák, hogy a betegségeket komolyan kell venni, otthon kell tartani a gyereket ha nincs teljesen jól, mert különben még ha nem is beteg már, a legyengült immunrendszerével nem tud ellenállni az újabb meg újabb támadásoknak amivel találkozik a közösségben, és csak ő maga issza meg végül a levét, mert nagyon beteg lesz. Hát nálunk ez bejött.
Ezektől eltekintve szerintem a bölcsi jó hatással volt Zsuzsára. Addig egyke volt, megszokta, hogy minden úgy van ahogy ő akarja, akkor amikor akarja. A bölcsiben megtapasztalta, hogy a világ nem így működik. Amihez nekem akkor nem volt szívem (magyarul: a sírni hagyás), azt átélte ott, és igenis megszokta, hogy mi a rend. Ezt egyébként igazán a kórházban láttam működni, ahol brutális módszerekkel (a helyzetből adódóan, nem gonoszságból), pillanatok alatt megszokott olyan dolgokat amikre itthon sose sikerült rászoktatni, pl a kiságyban alvás.
Sokat eltanult szerintem a bölcsistársaitól is, jót is, rosszat is. Erre is fel kell készülni. Eltanulja a nagyos viselkedést, az önálló evést, stb, de pl szerintem ott szedte össze a toporzékolást is. Ami nálunk jól sült el, mert az apjának annyira tetszett, hogy jót röhögött rajta, és kérte, hogy csinálja még. Azóta csak jókedvében toporzékol és kacag hozzá.
Beiratás:
Érdemes minél előbb, még akkor is ha nem biztos, hogy kell majd. Szinte minden kerületben
több éves 
a várólista, még az esetleges privát bölcsikben is. Legalábbis a negyedikben ez van. Nálunk pont az a helyzet áll fenn amit SnOrsi leírt: a IV. kerületben lakunk, az I.-be vagyunk bejelentve, és csak azért nem jelentkezem át most már, mert akkor elveszítjük az I. kerületi bölcsihelyet, csak és kizárólag azért, hogy a IV. kerületben felkerülhessünk egy ÉV hosszú várólistára. Hát ezt nekik...
Viszont a kevésbé leterhelt kerületekben lehet hogy tudnak ún időleges megőrzést is vállalni, amihez
nem kell GYED lemondó papír, sem munkáltatói, ellenben fizetni kell érte. Mi ezt csináljuk az I.-ben. Zsuzsa fél napokat fog járni, 200 forint + ÁFA, plussz a kaja. Ez amolyan átmenet a magán és az állami között. Az állami bölcsőde térítés ellenében elvállalja a gyerek időleges megőrzését. Van benne logika, mert ha úgy vesszük, akkor az ember csak egyfajta szociális támogatásra jogosult, vagy a GYED, vagy a(z ingyen) bölcsi.
Timó!
Zsuzsa valamikor 6 hónapos és 1 éves kora között ráállt arra, hogy délelőtt is, délután is 20-20 percet aludt, ÉS TÖBBET NEM EGÉSZ NAP. Borzasztó volt! Egyrészt mert semmit nem lehetett mellette csinálni, másrészt meg az altatás maga is elég macerás volt, tovább tartott mint maga az alvás, de ha kimaradt, akkor ment a balhé... Viszont úgy tűnt, ez elég volt neki.
Aztán 14-15 hónapos korában kezdett hosszabbakat aludni, 1-1 órát délelőtt és délután. Már jóval 18 hós kora körül volt mikor átállt a napi egy alvásra, és most már 1,5-3 óra az adagja. De változó. Szóval nem értem, hogy bírta hónapokon keresztül össz-vissz 40 perc alvással napközben, pláne mikor akkor kezdett kúszni-mászni.
Pann:
Zsuzsa egész babakorában inkább zöldeket kakilt mint barnákat. (Aztán lett is egy emésztőrendszeri tüneteket produkáló allergiája...) Lehet már akkor fel kellett volna figyelni rá... Szilvi szép mustársárgákat szokott.
Nanica:
Szerintem ne hagyj ki etetést, hiszen neki a szopi a folyadék is!!! Pláne hányás mellett! Inkább menjen bele, aztán ha kijön, kijön, de még úgy is hasznosít belőle szerintem... Pláne ha ő rá se ránt a hányásra. A kiszáradás sokkal veszélyesebb rá nézve mint hogy egyszer-kétszer kitaccsol.
Tali:
Melyik nap is lesz? Lehet megkérem anyukámat vigyázzon Zsuzsára és akkor egygyerekesként tudnék menni... mert a múltkor nem sokat tudtam társasági életet élni, pedig azt kell hogy mondjam, mindkét lányom nagyon jól viselkedett.