Nati megkezdte élet a pelus után szakaszát.

Megúszta az ágy az éjszakát.
Bigsis,
Szerintem valahol a csecsemőkor végén szűnik meg a muszáj megtapini a gyereket kor. De még Natival is szoktak beszélgetni
Nekem is a són sült csirke az egyik kedvenc alap darabom
Rolinak meg egy pussz a buksijára hóforduló alkalmából.
SnO,
Szerintem is egyedi mércével kell mérni a kapcsolatokat, nem lehet kijelenteni vakon, hogy a gyerek érdekében el kell válni, de az ellenkezőjét sem. A tolerancia, kompromisszum nagyon fontos. Szerintem ez az a helyzet, ahol nincs jó választás. Az a helyes, ha apuci és anyuci szeretik egymást, jó anyagi körülmények között biztos munkahellyel nevelik a gyerekeket nagyszülőkkel együtt, akik szintén nagyon szeretik egymást és az unokákat is. Ezzel nem ironizálni akarok, tényleg ezt szeretném.
A házasság elég sokat változott, szerintem a mi generációnk sincs toleranciára nevelve. Az állandó versenyhelyzet, a mi gyerekünk legyen az első az oviban mentalitás, a rengeteg választási lehetőség meglehetősen gyenge alapokat biztosít a házasságnak. Régebben (nagyszüleim a századforduló után nem sokkal születtek) teljesen más volt a helyzet. Összeházasodtak, 2 évenként jöttek a gyerekek, a 12 év alatt lett 5 élő és egy baba, aki csak ígéret maradt. Vasárnap kivételével hajnaltól estig dolgoztak, nem volt folyóvíz és az áramot is 1974ben vezették be. Hívő, boldog emberek voltak, 90 fölött is derűsen. Ezt itt, a 8ker közepén nem tudom reprodukálni, pedig a nehézségek ellenére gyönyörű életük lehetett.
A mi házasságunk a gyerek érkezésével lett teljes. Mivel karrier, suli stb miatt a gyerekek későn érkeznek, túl hosszú a felnőttkor és a gyerekvállalás között a távolság. Ez sem kedvez. Én 28 évesen még el sem tudtam képzelni, hogy valaha ki akarok szállni a mókuskerékből. Túlságosan is élveztem a szabadságot, jólétet, lehetőségeket. Most látom, hogy azért ez is hiányzott, de utólag nem kell nagy ásznak lenni, hogy lássam. Robi nagyon toleráns, egy hozzám hasonló robbanékony izgága mellett se gyerek se házasság nem lenne. Ez pedig szerencse kérdése. Ha viszont én is olyan lennék, akkor szintén gáz lenne, nem lenne motor a családban.
Láthatod, nem csak neked központi kérdés a család

Én is elég leállíthatatlan vagyok. Nem is terhelem tovább a szendergésbe süllyedteket.
Sztorijaidat olvasva, anyukád elég edzett lehet

Te is hasonló voltál?
Elég régóta csak mítosz a bíróság az anya pártján áll dolog. (apuci, tesó ügyvéd, a Népszabi írt 1-2 éve egy számomra döbbenetes statisztikát) Többnyire az van, hogy a szülők maguk között eldöntik, ebbe nem szól bele senki. Az apák, akik akarják a gyereket pedig többnyire még kérdéses esetben is lemondanak róla, a meghurcoltatás miatt. Meg a társadalmi értetlenség miatt, hogy egy apa hogyan nevelheti a lányát, mint a te esetedben. Nekem meggyőződésem, hogy Robi legalább olyan jól el tudná látni az egyedülálló szülő szerepét, mint én. Az másik kérdés, hogy ha 5 gyerek lenne, akkor sem engednék egyet sem. A Két Lotti megoldás nekem nem megfelelő. (Na, itt jön a toleranciahinyom és kompromisszumképtelenségem.)
Timocska,
Simán nyerté a reggeli kelésben

Én épp, hogy 7 előtt vackolódtam ki. Remek volt!
Nem lehet, hogy csak nagyon keveset pisil? Ha tényleg aggódsz, tegyél be egy kis papirzsebit. Azon meglátszik a legkisebb pötty is.
Hétvégi barátnőm is Rhodoszra megy a jövő héten. Majd meg pusztul, hogy neki is legyen gyereke. Semmi irigységet nem éreztem.

Pedig egy kb 10en milliós kocsi állt a feljárójukon és a lakásuk is csodaszép.
Recept: Jacket potato
Pár dög nagy krumplit lesuvickolsz, keresztben épp, hogy átvágod az egyik oldalát, azzal felfelé be a sütőbe egy órára. Lustibbak előbb a mikróba tehetik. Amikor kész, ujjak leégetése nélkül a vágás mentén szétvágni, egy kanálkával kikaparni a belsejét. Nem kell kivenni belőle. Egy kis vaj, reszelt sajt, akármi bele, só bors ízlés szerint. Egybe be a pociba. Az egyik kedvencem ebben, hogy a konyha olyan jó krumpliillatú lesz. Nem olajos sültkrumpli, hanem olyan kellemes.
Mazsi,
Én nem bírom. Ha nyüsszög, úgy ítélem meg, rosszkor tettem le. Persze Szabi tényleg ilyen, ha jókor teszem le, elkezdi dörzsölni a bal kezében a pelussal az arcát, jobb hüvelykujj a szájba. Elég felismerhető. Ha nem ezt csinálja, akkor nem altatja magát és nincs mit tenni. Kiveszem.
Az úgy alszik, ahogy szoktatod dolgot Nati példáján tanultam meg. Altatjuk változatlanul. Ebben nem látok rosszat, de a cipelgetést azt nem bírnám. Szerintem tök mindegy, mi a technika, csak megfelelő legyen két év múlva is akár.