no, akkor kiizzadtam (szó szerint

) a szüléstörténetet. vigyázat, hosszu! akinek uncsi, ugorja át
Azon a héten már szinte minden este jóslófájásokat éreztem, amik napról napra erösebben és gyakrabban jöttek. Aztán elalvás után szépen elmúltak, és minden reggel arra ébredtem, hogy még otthon vagyunk. Szombaton is így történt, és úgy feküdtem le este, hogy még alszom egy nagyot. De ha a másnapra gondoltam, valahogy olyan jó érzésem volt, nem terveztem semmit, lesz ahogy lesz. Aztán fél 2-kor arra ébredtem, hogy megint fáj a hasam... de még kicsit tudtam szunyókálni, és utólag már nem tudom hogy álmomban jöttek e az összehuzodások, vagy valoban jöttek e. Fél 4-kor hasmenésem is volt, aztán még 5-ig feküdtem, és arra gondoltam, hogy most már tényleg nincs visszaút, elindult a második fiunk is a nagy kalandra. Reggel tudtam meg, hogy nemcsak a választott szülésznöm utazott el a hétvégére, hanem a választott orvosom is. Némi pánik után megnyugodtam: ha Ábel ezt a napot választotta, akkor az biztos úgy lesz jó nekünk. Néztem az órát, kb 8-9 percenként jöttek a fájások, és ez így ment egész reggeli utánig. Onnan 5-6 percesekre váltott, úgyhogy zuhany, pakolás, és indulás a H-ba. 11 körül érkeztünk, és Nyulas Jolán ügyeletes szülésznö engedett be, és vette fel az adatokat. 2 ujjnyi nyitott méhszájat állapított meg, és mondta, hogy nem kötelezö a beöntés, csak ha szeretnék. Én nem kértem. Még egészen elviselhetö, nem túl erös összehúzódásokat észleltem, úgyhogy átöltözés után kimentem Zsolóhoz, és lépcsöztünk sokat, sétáltunk, elemeztük a Gauguin képeket a falon, jókat röhörésztünk

Párom is felkészült a szülésre a szakirodalomból, úgyhogy csókolózással és mellbimbó simogatással is segítette a vajúdás elömenetelét

Késöbb Joli megvizsgált, és majdnem 3 ujjnyi volt, de még hátul a méhszáj, és kötött a burok - mondta. Elküldtem Zsolót ebédelni, és NST után a vajúdóban folytattam a sétafikálást, idönként kiültem a teraszra levegöért meg nyugalomért. Telefonálgattam, levest is ettem, beszélgettem egy sorstárssal, jól elvoltunk

Majd 3 körül kimentem a férjemhez, és megbeszéltük, hogy a következö vizsgálatnál jó lenne már együtt bemenni a szülöszobára. Szerencsénkre pont addigra felszabadult a hön áhitott Ikea szoba, és becuccoltunk. Nagy piros gyertyát gyújtottunk, relaxációs zenét tettünk be, függöny behúz, és kezdödhetett a nyugis vizualizálás, intim vajúdás csodás része. Legtöbbször nyíló virág képe jelent meg elöttem, és elképzeltem, ahogy hasonló módon tágul a méhem is. Zsoló mondogatta a hullámokat, meg a robogó vonatot, de valahogy az nem az én utam volt. Kádba beülni sem kívántam most, az ülés egyáltalán nem esett jól. Leginkább a térdelés vált be a szivacson, és a franciaágyra könyökölés, valamint a párom kezének szorítása, ujjainak leharapása. A fejemet a mellkasába fúrtam, az is jól esett nagyon. Masszírozott, kedves szavakkal bíztatott, ö volt az én bábám

Jolinak sok dolga volt, többen szültünk aznap, de én nem bántam, a legjobb volt kettesben lenni. 4-5 óra felé beerösödtek a fájások, már kezdtem halkan nyögni melléjük, megjött a hangom is. Joli behívta Bálint Balázst, akiröl már ódákat zengtem, úgyhogy most csak annyi, hogy irtó kedvesen beszélgetett velünk, Zsoló elmesélte neki röviden az elsö szülésemet, és aztán mögém térdelve megvizsgált. Külsö méhszáj 4 ujjnyi, belsö 3, jól haladunk.
Amikor ismét magunkra maradtunk, felerösödtek bennem az emlékek, hiszen Bálinttal is ugyanott vajúdtam, és eszembe jutott az a fájdalom a végén, amikor magamon kívül örjöngtem. Jól elbögtem magam félelmemben, hogy mi várhat rám. És akkor eszembe jutott, amit a Chopra könyvben olvastam: hogy a félelmeinket tudatosítani kell, ki kell mondani, ne fojtsuk el. Nem elég olykor a helyettesítö pozitiv gondolat, fel kell dolgozni az aggodalmakat. Így elmondtam Zsolónak, hogy mitöl és miért félek, ö pedig rengeteg biztató és pozitív mondattal megnyugtatott, ezáltal éreztem is, hogy oldódik bennem valami. És hát ezután jött az a rész, amikor számomra megállt az idö, nem sokat érzékeltem a külvilágból. Néha bejött valaki, de nem nagyon érdekelt már, ugyanúgy kiabáltam amikor jött az egyre erösebb fájás, 2 percenként, szinte egymást érve (majdnem 1 percig tartottak, ami hosszúnak és jónak számit). Két fájás között majdnem elaludtam már, még álomképek is elöbukkantak idönként. És arra emlékszem még, hogy leginkább a szavak segítettek a végén, bíztattam Ábelt, hogy nagyon ügyesen halad lefelé, és csak így tovább. Néha oldalra feküdtem, mert elfáradt a combom a sok térdeléstöl, de pár perc mulva visszatértem az eredeti pózba, mert így fájt a derekam a legkevésbé. 7 óra után bejött Fantha Zsuzsa, hogy ö lesz az éjszakás szülésznö, ö lesz velünk a kitolásnál valószínüleg. Akkor már alig láttam, de azért még nagy nehezen én is bemutatkoztam neki, és emlékszem, hogy szimpatikus jelenség volt
Aztán hirtelen tolófájást kezdtem érezni, és mondtam Zsolónak hogy hívjon orvost, mert nem bírom visszatartani. Jött BB, megvizsgált, és mondta, hogy még ne nyomjak, még nem nyílt ki teljesen a méhszáj. A burok nyomja nagyon erösen a méhszájat, és a baba feje elött ott van még a fejvíz. Felajánlotta a burokrepesztést, én kérdeztem, hogy az miért lenne jó, szépen elmagyarázta, hogy megkönnyebbülnék, és utána már a babáé lenne a terep (kb ennyire emlékszem a szakszövegböl). Én még gondolkozni akartam rajta, persze ebben az állapotban ez elég nehézkes. Aztán Zsolóval megbeszéltük újra, hogy szeretnénk e, és 2 eszméletlen erös fájás után már könyörögtem a dokinak, hogy csinálja. Nem bírtam elviselni azt ez erős nyomást, úgy hogy nem nyomhatok közben. És lám, valóban hatalmas megkönnyebbülés lett úrrá rajtam a burokrepesztés után. Már nem emlékszem, hány fájás jött utána, de felgyorsultak az események innentöl, és éppen rápillantottam az órára - 3/4 8 volt - amikor újra éreztem a tolófájást. Mivel semmilyen mesterséges anyag nem került be a szervezetembe, teljes mértékben uralni tudtam a fájást, és abszolut követni tudtam a baba útját. Éreztem ahogy a feje odaér a nyíláshoz, és nyomakszik kifelé, ez leírhatatlan érzés! Amikor pedig kibújik, és a lucskos buksiját érzem a lábam között, az fantasztikus! Utána prüszköltem, mint egy ló, de mondta az orvos, hogy most inkább hosszan lélegezzek a következö fájásig. BB és Zsuzsa ott térdelt mögöttem, szuperül és kedvesen irányították a dolgokat. Mondták, hogy mikor mennyire nyomjak, Zsuzsa olajjal masszirozta a gátamat. És a második vagy harmadik tolásra ki is csusszant a teste, 19:55, eszméletlen gyorsnak éreztem!

Kicsit felsírt, de rajtam azonnal megnyugodott. Rögtön a hasamra tették, és segítettek felmászni a franciaágyra. Mi meg ismerkedtünk egymással, rámászott a cicire is hamarosan. A doki meg csak késöbb varrta össze a 2 pici repedést, mondta hogy ráérünk

. A méhlepényre még várni kellett, de Zsuzsa türelmes volt, és egy kisebb nyomásra végül az is megszületett. A méhem kitakarítása kissé fájdalmas volt, és feszítettem a combom rendesen. Aztán a doki megfenyegetett, hogy ha nem lazítom ki a lábam, átvisz a másik szobába és kiszijaz

Így megtettem minden tölem telhetöt, hogy ne ugráljak hátra. Ezután megfürdettük Ábelt az ágyra helyezett kiskádban, Zsoló tartotta, én locsoltam a kis testét. Majd mondta Zsuzsa, hogy nyugodtan bemászhatok a kádba, zuhanyozzak le egyedül. Levegöt alig kaptam, miután felálltam, de sikerült a mosakodási müvelet. És utána még 2 óráig hármasban élveztük az életet: ettünk, ittunk, mulattunk

Végül saját lábon besétáltam a szobámba, és a csecsemösök is megengedték, hogy velem maradjon éjszakára a fiam, látván hogy teljesen jól vagyok. Ö bezzeg aludt mint a bunda, én meg hajnalig csak azon gondolkoztam, hogy ezt az élményt soha életemben nem fogom elfelejteni

Köszönet érte csodás férjemnek, Bálint Balázsnak és Fantha Zsuzsának is!