Sziasztok Lányok!
Lexi,
Örülök, hogy a körülményekhez képest jól vagy és jó kezekbe kerültél. Nagyon drukkolok neked, tegnap nagyon sokat gondoltam rád. Remélem minden rendben lesznek, most bíznod kell a Jánosban nagyon sok jó doki van és biztos vagyok benne, hogy jó kezekben vagy. Az a csúnya vérömleny meg tűnjön el örökre. Az nagyon pozitív jel, hogy a babád is jól van a körülményekhez képest, mert nem ficánkolna ennyire. Ő élni akar, küzd, és ragaszkodik az anyukájához! Lexi baba csak a 9. hónapig bírd ki légyszi, aztán már kint lehetsz
))))
Pihenj sokat és fogadj szót a dokiknak, ők mindent meg fognak ott tenni, hogy együtt maradjatok.
Én voltam, aki ajánlotta neked a dokikat. Attól, hogy fiatal egy orvos még nem biztos, hogy nem jó orvos, az igaz hogy az idősebb tapasztaltabb meg többet lát, viszont újabb és újabb dolgokat fedeznek fel és tanulnak meg ezek a fiatal dokik. És nem mellékes az se, hogy hogyan bánik veled.
Az én dokim se annyira fiatal 45 körül van, de nem néz ki annyinak, nagyon fiatalos. 2 dokit mondtam még, az egyik dr. Pálmai Bálint, a másik a Zsolnai Csaba azt hiszem. Mindkettőről csak jót hallottam. Ha az a doki mégse jönne be, akit a W. ajánlott esetleg megpróbálhatod a jövőre nézve, terhesgondozás, szülés...stb. Sajnos hozzájuk nem tudok adni telefonszámot, de a Jánosos topicban biztos van aki hozzájuk jár. Ha a dokim száma kellene akkor nyugodtan szólj szívesen megadom.
Vikike!
Róma szuper volt, mindent megnéztünk, pihenni nem sokat pihentünk, viszont rengeteget mentünk. Voltunk az ókori részen és a Vatikánba is. ÉSSS megkóstoltunk minden finomságot: lasagne, spagetti, pizza, ddddeeee az olasz fagyinál nincs jobb a világon.
Sajnos lecsúszott egy pár
))))
Csajszik!
Tegnap 3 órát bőgtem, mert persze megint kiborultam. Szóval mostanában mindenki teherbe esik körülöttem a családból, a baráti körből és persze szinte mindenki elsőre. Tegnap a férjem unokatesójáról derült ki, hogy 5 hónapos terhes és elsőre összejött annak ellenére, hogy 35 éves és majdnem 12 évig szedett tablettát.
A férjem próbált nyugtatgatni, és tudom, hogy ez a normális, az élet természetes rendje hogy előbb-utóbb mindenkinek lesz babája. Mondta a párom hogy ezért nem kell annyira kiborulni. De most mit csináljak, amikor annyira fáj, hogy majd kitépik a szívemet. Nem, nem vagyok írigy, és örülök, hogy nekik összejött. De nekünk mért nem? Miért pont én? mit tettem, mivel érdemeltem ki? egész életemben büntetett a sors eü. dolgok miatt születésem óta. Kórházról kórházra jártunk és még ez is..........de hozzá kell ehhez szoknom. Nem akarok egy rosszindulatú, irigy dög lenni, hogy ha meglátok egy terhes nőt vagy babakocsit, akkor elkezdjek utálkozni vagy átmenni a másik oldalra mert már annyira ki vagyok borulva. De mikor a hajamat tépném legszívesebben a tehetetlenségtől.
Még reggel is bőgtem. A héten hívom W. hogy akkor mikor menjek hozzá és hogyan tovább, csak minél előbb kezdjük már, hogy történjen valami és kerüljünk már közelebb a babához.
Szerintetek ez normális, veletek is volt már ilyen? Nem vagyok szemét és irigy, csak nagyon nagyon szomorú. De tegnap a legnagyobb hiszti közepette főleg rád gondoltam Lexi, hogy te százszor nehezebb helyzetben vagy, neked már ott a baba és ott lebeg a fejed fölött a kard, hogy elveszítheted. De nem fogod erős ő. És a suli….na megint veled vagyok Lexi. 3 hét múlva lenne a vizsga, de már meg se tudom tanulni az anyagot, képtelen vagyok a fejembe verni, még akkor is ha esetleg nem mehetek a szabályváltoztatások miatt. És 3 hét múlva ez az álom is szertefoszlik, amire egész életembe vágytam. Szóval tegnap totál béka segge alatti állapot volt, utáltam az egész világot, azt akartam mindenki hagyjon békén, és a legjobb lenne nem tudni semmiről. Egyetlen dolog tartja bennem a lelket, ha néha elutazhatok valahova. Sokan irigylenek emiatt, de nem tudják hogy a háttérben mi van, hogy ordítanék a fájdalomtól és mindent odaadnék a babáért és azért hogy olyan munkám legyen amit szeretek. Mert jó ez is, csak nem vagyok egy ülős típus és nem akarok egy irodába megrohadni egész életemben. Legalább az egyik sikerülne, de most úgyérzem mindent elvesznek tőlem.
Bocs kicsit kiöntöttem a lelkem, de Ti legalább megértitek ezt!
A W doki által ajánlott orvos nem volt a listádon, de szerencsére teljesen pozitív kép alakult ki bennem róla. (Bár én az öreg és csúnya orvosok híve vagyok, és rá sehogyse illik ez a leírás.)
Én sose leszek az a boldog anyuka, akiket ott láttam. 
