A tegnapi nap elég pocsékul alakult. Nati elkezdett hányni. A 7 alkalomból annyiszor kaptuk mi, hogy egy egész mosógépnyi lehányt ruha összegyűlt. Szegénykém, már amikor érezte, hogy jön, nyüszített, hogy vigyük a fürdőszobába. Ott állítottam be a kádba. Nagyon utálja, ha miatta lesz trutyis valami. Pötyikém fogta a száját, nehogy kijöjjön
Mazsi,
2005 február óra vagyok itthon, azóta gyűlytöm a szabadságokat. Anyagilag addig járok jól, amíg itthon tanítok. A suli sok meló kevés pénz, itthon meg kevés meló sok pénz. Még úgy is, hogy nem tanítok túl drágán.
Róki,
Nálam is hasonló a helyzet. Semmi válasz. A múlt héten volt két jelentkező is, de őket lemondtam, mert nem ismerem őket. Úgy meg nem vállalom az órát, hogy nem találja természetesnek, hogy én kiugrok szoptatni. Ezt egy idegennel nem lehet.
Ha tanítok, Nati általában sétál. Csak rossz idő esetén van itthon, de még akkor is megpróbál Robi valami más programot kitalálni. Télen pl az Árkádba jártak, majd naponta.
Azt hiszem, én ezért a reggeli mászkálásért kiakadnék. Én simán visszaalszok, azzal nincs gond. De hogy azért ébredjen fel a gyerek, mert valaki nem tud a hátsóján ülni... Az is igaz, hogy a beépített toleranciám elég csökevényes, ha gyerekek, pláne a sajátjaim jóléte a tét.
Az operajegyet én is kihasználnám
Timocska,
Inkább örüljél, hogy spóroltatok a hulladékszállítón! Lomtalanításról vannak hasonló emlékeim. Vittünk le egy ócska fekete-fehét tv-t. Még le sem tudtuk tenni, máris volt rá vevő, az ajtóban kikapták a kezünkből. Úgy szégyelltem magam, hogy amit én szemétnek tartok és kidobok, olyasmi, ami másnak érték és így örül neki. De a szociológiai túlérzékenységem az más téma









remélem amjd eljön az az idő is, amikor nem sír a kakikor...









ez egy kedvenc kép róla
Eszterke és Krisztián
Adrikával
így is szép
alvás



