Na, és a mai ctg. Jól vagyunk, 16a előtt nem várható, hogy szüljünk, méhszáj majdnem teljesen zárt. (átírjam a vonalzót még egy hétre, vagy eltekintetek tőle?)
Ma szerencsére a cuki szülésznéni volt, nem a paráztatós. Ádámka persze jól átaludta megint az egészet, ehettem én, amennyit akartam. Mondjuk most nem ment 125 alá a pulzusa, szóval azért az jó érték. Nevetve mondtam a nővérnek, hogy alszik a lelkem, mondta, az nem jó, ctg alatt nem alszunk! Hm?
Na, de végre kiszedtem belőle, miért hajtanak arra, hogy néha jó legyen a ritmus.
Ha a gyerek hipoxiás (oxigénhiány, azaz valami baja van), akkor lejjebb megy a pulzus, kicsi lesz az amplitúdója (pl. 120-128 között, és nem megy magasabb értékre) és ebből az állapotból
semmi nem lendíti ki. Az egészséges baba, ha alszik, akkor lemegy ugyanígy a pulzusa, és kicsi lesz az amplitúdója, DE! ha külső reakció éri, akkor azt lereagálja egy magasabb pulzussal. Szóval azért szenyózzák, hogy megbizonyosodjanak, tényleg alszik, és nem a köldökzsinór van elnyomódva. Ha megbirizgálják, és azt lereagálja, csak utána nyugszik vissza, akkor okés.
De alternatívaként nálunk lehet kérni, hogy felállj egy kicsit, mert attól is felmegy a pulzusa (édes olyankor, szinte hallom, hogy „naaaaa, Anya, mit csiihiiiináááhálsz?). Meg én azt szoktam, hogy amikor arrébb megy a szülésznő, és Ádinak lemegy a pulzusa, akkor én ébresztgetem, meg lökdösöm, hogy legyen egy kis változatosság a görbében.
Szóval, most már legalább értem, miért csak a cakkosság izgatja őket.
Nekem mostanában már csak a ctg van, és mindig aznap megyek, hogy a dokker is bent legyen. Az egy dolog, hogy oda kell citálni magam, de meg is nyugszom, hogy Ádika jól van (mert nekem már elég keveset mozog, és az elég ijesztő!), és nem látunk esélyt arra, hogy a kiírt nap előtt jöjjön. Hazafelé pont ezen gondolkoztam, amit Manó írt, hogy jó-e az ennyi piszkálás, vagy sem, és igen, arra jutottam, hogy ha nekem kéne választani, én is ezt választanám. Még így is, hogy néha szenyózni kell a Bébet!