Hát kijönni ki fog, az tuti. Mert ahogy repülő fenn még sosem, úgy kisbéb sem maradt még az anyájában.
A hogyanra azért nincs tuti válasz. Gátvédelemmel, gátmetszéssel, császárral, vákuummal, fogóval, szal változat az van egy pár. Hogy mellik lészen? Na arról majd kellő időben beszámolsz, miután megtörtént.
Amúgy Edinával való terhességemkor történt meg, hogy ugyi nekem a fejemben csak a klasszikus szülés fordult meg, császár egyáltalán. Aztán olyan 7,5 hósan dokinéni meguhzott, s aszonta, ebből császár lesz, mert nem látja megfordulni. Hát egy világ omlott össze bennem. De nem bíztam abban amit hallottam, s irány szülővárosom, ahol egy másik doki is megnézett. Verdiktum: ugyanaz minden bötűje: ez a kölök nem fordul meg. Na, erre vettem az összes létező és nem fellelhető infót, s megbeszéltem szép apránként magammal, hogy biza azért lehet a jó oldalát is nézni, s nézzem azt. Mire beleéltem magam, hogy talán ez jobb is így, olyan 38-ik hétben dokinéni közli lazán, hogy jé, a gyerek megfordult. Hát köpni-nyelni nem tudtam meglepettségemben, mert így minden pro érv ismét kontra lett, s viceversza. De végül azt bírom mondani, hogy csudi jó szülés volt az (ja, addig a pontig míg kibújt a gyerek, a többit azért mellőzném, az szar volt). Még humori8záltam is dokinénivel, mondván a gátvarráskor, hogy ugyi a szaki én volnék, mett könnyűipari mérnöki végzettségem lenne, ergó szerintem ennyi tű meg cérna mán kissé sok belém.
Ja, remélem Bori ilyen kijövős témára gondoltál, s nem valami másra? Mint pl. jut eszembe, hogy szerencsémre egy nem igazán a legjobbak közé tartozó pólomat ma sikerált céklával összefogassam. Na, az meg azért nem tuti, hogy kijönne. Mármint a keletkezett folt.
