naszóval, ilyen Sárikám van nekem.
most is alszik, eddig jó a helyzet, bár az éccaka nem volt ennyire csendes...

azúgyvóóót, hogy múlt pénteken mit sem sejtve (de azért már pakkal) üldögéltem a ctg-n halálos nyugalomban, volt egy alig észlelhető összehúzódásocsám, de semmi extra. Eztán Vidánk megnézte, hogy fejvégű-e még, mert panaszkodtam, hogy valami iszonyat rumlit csapott odabenn előző este, és féltem, hogy esetleg megfordult. Szerencsére szó sem volt róla, úgyhogy azzal váltunkl el, hogy majd egy hét múlva ugyanott randizunk...és könnyes búcsú után hazaindultunk Kecskemétre. Itthon bevágtam a fincsi ebédemet, és bedőltem az ágyba, mert rajtam volt az álomkór. Félálomban voltam már, amikor ugggyanazt éreztem, mint majd' 6 évvel ezelőtt. Volt egy összetéveszthetetlen pukkkk a hasamban, amire hirtelen felnyitottam a szemem, és közöltem Atival(férj), hogy hozzon gyorsan 2 törölközőt, ami felszívja a magzatizet, ha felkelek, és mellesleg kezdhet visszaöltözni. Erre csinált egy ilyet:

, meg egy ilyet

, és már rohant is a törcsiért. Bizony felálltam, és vízesés...azonnal elkezdtem remegni, úgy megijedtem. Ez kb. 2 órakor történt. Hirtelen eszembe jutott, hogy Vida említette, hogy nemsokára megy haza, így rögtön hívtam, de persze ki volt kapcsolva.

Gyorsan hívtam a kórházat, szerencsére Rita vette fel a telefont, és közölte, hogy dokink épp műt, még bent van. Küldtem hát egy sms-t, nehogy elmerészeljen szökni, szülni akarok!
Sajnos volt egy kis bökkenő az egész visszamenetelben, hogy tudniillik Atinak nem olyan ea melója, hogy egyszerűen elkéredzkedik a főnöktől, és megyünk, hanem szinte csak elhalálozás esetén hiányozhat, és sajnos tudtuk, hogy 6-ra vissza kell érnie dolgozni, így álltunk egymással szemben, és nem tudtuk, mitévők legyünk. Mázli, hogy hugicám épp Bpestre indult (bár kicsit később tervezte), és vele vissza tudtam menni. Szóval a lényeg, hogy a vizsgálaton azt mondta doktorunk, hogy ebből csak éjjel lesz bébi, így megnyugodtam ,hogy Ati azért nem fog lemaradni "semmiről", mert tudtam, hogy csak 10-ig dolgozik. Amint később kiderült, végül sajnos lemaradt az egész szülésről, mert Sári annyira tolta ki magát, hogy 20:30-kor már rajtam volt. Hát ez van. Sajnos egyedül kellett lennem, de valamennyire kárpótolt, hogy épp
Nováky Rita volt az ügyi szülésznő, akinek ezúton is nagyon köszönöm a vajúdás alattia kedves szavait, segítségét, és kezét !(jól összeszorongattam)
Közben műszakváltás volt, és megérkezett
Ferenczi Erzsike, aki nagyon türelmesen, kedvesen végigszenvedte velem a vajúdás végét, és a kitolást, neki is köszönöm ezúton is, amit értem tett, hogy támogatott, masszírozott, bíztatott, és azt különösen, hogy GÁTvédelemmel sikerült végigcsinálnom, ami az ő ötlete volt, nekem nem lett volna olyan fontos, és igazából lassabb, nehezebb volt a kitolás, de megérte, mert szülés után már rögtön tudtam ülni fájdalommentesen!!! Köszönömköszönöm!!!!
Vida dokiról pedig ne is tudom, mit kellene írnom, szóval egy annnnnyira hihetetlenül édes, toleráns ember, aki mellesleg, mint tudjuk szakmailag is csúcs, és nem tudom elégszer meghálálni ott fenn annak a Valakinek, hogy megismerhettem, és hogy ő az, akivel már kétszer átélhettem a szülés minden gyönyörét és fájdalmát jól kivetkőzve önmagamból.
Futva elolvastam, hogy vannak, akikben nem hagyott pozitív nyomot, de bocsássatok meg, én nem tudok nagyon mit kezdeni a róla terjengő negatív hírekkel, mert soha a szikráját sem tapasztaltam annak, hogy undok lenne bárkivel is.
Jesszus, én regényt írtam? Bocs, befejezem, megnézem a nőcimet, majd jövök még, és most már nem csak magammal leszek elfoglalva!
Eni, olyan sokat gondolok rád....
