Sziasztok Lányok!
Nem győztem visszaolvasni, annyit termeltetek!
Talis képek nagyo-nagyon szuperek, sajnálom, hogy nem tudtam ott lenni.
Barbi!
Igaz, hogy utólag, de Nagyon-nagyon Boldog Szülinapot kívánok!!!!
Gratulálok Leonnak, és az újonnan elinduló babáknak is!
Majola!
Tényleg hatalmas pocid van, nagyon helyes!!!
És persze Davallia és Bodza pocija is nagyon helyes!
Ne haragudjatok, hogy nem reagálok egyenként mindenkire, de ez egyszerűen képtelenség lenne!
Davallia!
Nagyon bátor vagy, hogy a fenékig érő hajadat le merted vágatni!!!
Kérjük a képeket!!!
Én is voltam fodrásznál szombaton, anyu vigyázott Gergőre.
Ahhoz képest, hogy az utóbbi időben csak összefogva hordtam a hajamat, és így ért vagy hátközépig, most semmi copfom nincs.
Na jó, kb. egy almacsutkányi.
De olyan jól megritkította a fodrász, tök könnyű lett a fejem, úgyhogy most újra nem fogom összefogni.
Dobok is egy képet az új sérómról:
Rólunk:
Apával mindketten gödhösek vagyunk, valszeg tőlem kapta el.
Nekem a hét elején volt egy jó kis torokgyuszim, ami mostanra elmúlt, viszont úgy köhögök, mint aki tüdőbajos. És most már Apa is.
Majd megfulladunk mindketten. Remélem, Gergő megússza.
Ja, és Gergőnek van két új "tudománya":
Az egyik, hogy ő is ad puszit, imádom, majd megzabbantom ilyenkor!!!
A másik, hogy "szimatol" az orrával, csak épp kifelé fújja, mintha a nóziját fújná. De nem ám akárhogyan, megy mindenki lábához, azt szimatolja, és utána fintorog. Ilyenkor persze mondanki kell neki, hogy "pfűűű, de büdi".
Anyumtól tanulta, mert csak úgy lehet pelenkázni, ha ezt játszunk az ő lábával. Mostmár ő is csinálja.
Tök ciki volt, ma pont egy ismerős volt nálunk, mikor elkezdte. Anyum állt a konyhában, Gergő meg lehajolt a lábához, és elkezdte "szagolgatni". Persze, volt nagy röhögés, de azért mégis.
Meg, persze szintén anyum, egész hétvégén lovagoltatta a hátán Gergőt, igy rohangáltak a lakásban. Persze, azóta egyfolytában kapaszkodna a hátunkra.
Na, még néhány kép:
Mea!
Jó újra hallani rólad, és örülök, hogy ilyen jó dolgok történnek veletek mostanában!
Annamami!
Remélem, Mazsi már rég elfelejtette azokat a bibiket a kis csuklóin.
Abszolút tudom, hogy miről beszélsz. Lakótelepen nőttem fel, ahol a "gyári" szőnyeg szintén ilyen.
Gyerek korunkban a térdünk tiszta tropa volt, örökké szanaszét égettük a sok súrlódástól.
KÉsőbb, amikor pedig már felnőtt lett az ember, és jöttek a szerelmek...

Ühüm, szóval értitek...
