Mindenki, aki a példaképének tekint: köszönöm, nagyon hízelgő

, de tegnap példaképetek eszméletlen hisztis p...a volt, türelmetlen nagyobbik gyermekével, a picivel nem annyira, de azért visszasírta a gyerektelen létet, és dobostortát akart enni

pedig csak front volt... és még a párom is megjegyezte, hogy talán nem kéne már gyerekesebbnek lennem a lányomnál...
Szóval én csak egy átlagrossz anya vagyok tele kételyekkel átlagjó anyaságomat illetően, viszont tökjó a háttérintézményem, ezért látszik minden rózsaszínnek errefelé

De ez ne tévesszen meg senkit!!!!
Neet,
van nem nehéz, jó kis pogácsareceptem, keresztmamámtól maradt rám, nekem még nem sikerült 100%-ig olyanra, mint az övé (valamit szerintem "kifelejtett" a receptből, talán azt, hogy háromszor fújjunk rá, mielőtt betesszük a sütőbe

), de a 99%-os is tökjó

És ha kell, van lángosreceptem is... tudod, mit? Át is dobom mindkettőt
Fibi,
édesek lehettek együtt Bálint és Angi. Remélem, B. megtartja jó szokásást a kistesó érkezésére is!
Dóci, mióta Marci megszületett, néha eljátsza, hogy ő "pici" (ilyenkor mondja is, hogy "Dóci pici"), és akkor nem tud menni, max. 4kézláb, és általában lefekszik, betakarja magát, és úgy tesz, mintha aludna

És meg kell zabálni!!!!
Zsan,
Dócinál dettó uez volt émelygős időszakomban: megkivántam valamit, aztán ettem belőle, aztán jegeltem a dolgot néhány hónapra. A legbrutálabb a csirkepaprikás volt, azt hiszem, Dóci 1 éves korában tudtam újra enni...
Rec,
gyönyörű képsorozat volt, köszi
Votiiiiiiv,
pocakosan nem szabad ott körülnézni!!!! Tudom, foglalkozási ártalom...