Húú, nagyon régen jártam itt, nem is tudtam mindent visszaolvasni, de az anyós téma megfogott. Én nem tudom mi történik velük amikor az unokájuk megszületik, de mintha az ördög bújna beléjük. Én nagyon jóban vagyok az anyóssal, mégis amikor szülés után az első nap bejöttek a Hannát megnézni rögtön kiakasztott. Ugyanis amikor meglátott nem köszönt, nem kérdezte, hogy vagyok, nem mondta, hogy milyen aranyos a gyerek, hanem közölte, hogy: neked mekkora hasad van! Hát hirtelen nem kaptam gyújtást..... És azóta is ez a has téma megvan nála. Legutóbb szombaton voltunk náluk, akkor éppen azt kérdezte, hogy jön a következő baba, mert akkora hasam van. Na ekkor végképp elaszakadt a cérna és kerekperec megmondtam neki, hogy ne b.......gasson (elnézést). Sajnos én is tudom, hogy nézek ki, de ne felejtsük el, hogy öt hete szültem egy gyereket. Erre még neki állt feljebb és megkérdezte, hogy hol hagytam el a humorérzékemet??? Azt éreztem, hogy ott helyben meg üt a guta
Nálunk még az a szerencse, hogy apa minenben ki áll mellettem a szüleivel szemben.
Hát Lányok, lehet, hogy nagyon elrontottunk valamit már itt az elején? Ugyanis Hanna nem hajlandó a kiságyában pár percnél tovább megmaradni. Bezzeg közöttünk a nagy ágyon......... És azt is kifejezetten imádja ha a babakocsiban ringatva van a hátsója. Már csak az a kérdés, hogy hogyan szoktassuk vissza a saját ágyába?
Még egy kérdés, mostanában alvás közben sokszor összerándul, hadakozik, kapálózik, mintha ideges lenne, ilyenkor persze nagyon nyugtalan és rövid alvás van, amiből tulajdonképpen saját magát ébreszti fel. Sajnos ez előfordul éjszaka is nagyon gyakran. Volt már valakinek hasonló a babájával? Ha igen, hogyan sikerült megnyugtatni?
Durca Te is! Már hiányoltalak! Minden rendben?! Sipi?
Ildi, azt mondod, ez még rosszabb is lehet, amint megszületik a poronty? Már most azzal van elfoglalva, hogy "vigyázok-e az unokájára", nem basszus, minek néz??? B...gat, hogy ő összesen 8 kilót hízott a párommal (ja, 82-ről indult, no comment). Mániája, hogy mikor megyünk haza (300 km). Születendő fiunk elsősorban az Ő UNOKÁJA, minden szempontból. Persze férjem mindig úgy viselkedik a jelenlétében, mint egy 10 éves gyerek. Amikor utólag kérdőre vonom, akkor meg csak annyi a válasz, hogy "anyám nem úgy gondolta". Hát ennyi. Nálunk esküvő előtt 2 hónappal anyós miatt már volt egy szétköltözés-jelenetünk. azóta 2x úgy összevesztem a nővel, hogy azt hittem, az életben többet nem szólunk egymáshoz. Halkan megjegyzem, hogy tiniként volt már abból elég komoly problémám, ami a sok "nyelés" miatt alakult ki. NEM HAGYOM MAGAM! Bármi az ára... Főleg nem hagyom a gyerekemet.
[/url]
zor a csecsemősosztályon.
Hát ez kész!!! Valami harmadik mellbimbó szindróma!! Ti hallottatok ilyet? És tényleg nem viccből mondta. (Aki ismeri a Vidát tudja miért írom ezt.)Úgyhogy azt mondja ne izguljak, mert gyakori, hogy érzékenyebb, mert a tejcsatornák vagy mik ott végződnek.
Ha nem, fát vettem volna, pont a kisasztalos megoldás miatt. Bene etetőszékét pl odahúzom a tűzhelyhez, és nézi, ahogyan főzök, mert idegesíti, hogy nem látja, mit kutyulok ott fent 
;
ketten
